Kőrösmező

Kőrösmező (ukránul Ясіня [Jaszinya], szlovákul Jasyna, románul Frasin) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Rahói járásban. Dombhát, Havasalja, Mezőhát és Moheljki tartozik hozzá. Ma 8100 lakosából 900 magyar.

Lakóinak száma (2003): 8006 fő; valamint településrészként Dombhát (Sztebnij) 804 fő, melynek irsz.-a: 90631 és Lombos (korábban Bíróvölgy, ukránul: Lopusanka) 238 fő.

Fekvése

Rahótól 35 km-re északkeletre a Fekete-Tisza völgyében, a Tatár-hágó közelében fekszik. A Huculvidék kárpátaljai részének egyik jelentős települése.

Nevének eredete

Nevét onnan kapta, hogy kőrisfaerdőben települt, az ukrán név a magyarból való (szláv: ’’jaszeny’’ = kőrisfa).

Története

A kőrösmezői Szent Péter és Pál római katolikus templom 1555-ben Kreusmezew néven említik először. Az 1500-as évek végén a magyarországi Károlyiak tulajdnoa volt. Lakói részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban és az 1848-49-es szabadságharcban is (ez utóbbiban Ivan Pintye vezette a csapatot), melyeket osztrák megtorlás követett. Római katolikus temploma 1785-ben épült. 1882-ben nyílt magyar nyelvű elemi iskolája. 1896-ban nagy millenniumi ünnepségek színhelye volt, melyek keretében a községháza előtt egy 2,5 m magas szürke márvány emlékoszlopot állítottak. Ez ma már nincs meg.

A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Tiszavölgyi járásához tartozott. 1910-ben 9795 lakosából 6824 ruszin, 1484 német és 1461 magyar volt. 1918. november 8-án Kőrösmező és a környező falvak lakói megalakították a Hucul Néptanácsot, majd másnap kikiáltották a Hucul Köztársaságot, amely kifejezte csatlakozási szándékát Ukrajnához. (Még abban a hónapban képviseletet is nyitott a galíciai Sztanyiszlavban.) December 22-én a magyar hadsereg egységei bevonultak Kőrösmezőre, a Néptanács képviselői pedig a környező hegyekbe menekültek. 1919. január 7–8-án a Hucul Néptanács Kőrösmezőn felkelést robbantott ki, és a településről kiindulva pár nap múlva az egész Rahói járást elfoglalta. A Néptanács katonai térnyerésének csak a térségbe betört román hadsereg szabott gátat, amely 1919 májusára harc nélkül teljesen felszámolta a Hucul Néptanács tevékenységét. 1919-ben csehszlovák megszállás következett. A csehszlovák időszakban a helyi közélet legbefolyásosabb személyiségei a Kőrösmezőn és környékén gazdálkodó, majd később vállalkozói tevékenységet is folytató Klimpus-fivérek voltak. Egyikük, Dmitro Klimpus, 1938–1939 között a Kárpáti Szics parancsnoka volt. 1939 márciusában a magyar csapatok megszállták a bécsi döntésekkel Kárpátalja vissza nem kapott részeit, így Kőrösmezőt is. 1944. október 14-én a 4. Ukrán Front egységei foglalták el a települést.

Látnivalók

  • A római katolikus templom belseje
  • A falu elején egy dombon áll 1824-ben épített "Sztrukovszka" görög katolikus fatemploma a Szentháromság tiszteletére szentelve. Tornya 1813-ban épült. Benne 17. századi ikonosztáz áll. A Tiszán át függőhíd vezet hozzá.
  • Mezőháti határában áll a 18. század végén épített "Plitovate" Péter-Pál templom, melynek belsejében az 1700-as évek végéről származó fafaragások találhatók.
  • Fontos turistaközpont, ahonnan túrautak indulnak a környező hegyekbe.
  • A település melletti hegyeken az Árpád-vonal völgyzáraihoz tartozó bunkerek maradványai találhatók.