Alsókalocsa

Alsókalocsa (ukránul Колочава, csehül Koločava) – egyedi Kárpátaljai falu, a Szinevéri tó szomszédságában, az Ökörmezői járás festői szépségű völgyében található. A gyönyörű hegyvidéki táj, a tiszta levegő, az ásványvizek és a helyi lakosok vendégszerető életmódja mind hozzájárulnak az Ön itt töltött üdülése élvezetes legyen. Ezen kívül Alsókalocsa tíz múzeum falva, tehát ez a valóban egyedi falu esztétikai élményt is biztosít az ide látogatóknak. Üdvözöljük Kalocsán, ezen a vendégszerető vidéken!

Alsókalocsa lakossága több mint 7 ezer fő, a falu hossza 15 km. A községet öt résztelepülés alkotja – Lazi, Horb, Bradolec, Szuharj és Meresor kerületek. A falunak két folyó vize is van: a Talabor-folyó és a bele torkolló Kolocsavka. A település nevéhez nem kevés legenda fűződik. A legnépszerűbb ezek közül arról beszél, hogy a falun átfolyó folyó partjai valamikor nagyon mocsaras volt. Ezért, amikor az első itt lakók végigsétáltak ezeken a helyeken, a víz befolyt a lábbelijük szárába (is) és jellegzetes „csavk-csavk” hangot adott ki, így a folyót Csavkának nevezték el. Amikor ezen első telepeseket arról kérdezték, hol élnek a „kolo Csavki” (Csavka mellett) választ kapták. Idővel a folyó neve Kolocsavkává lett, a gyönyörű falu, amelyen az átfolyt, a Kolocsava (magyarul Alsókalocsa) nevet kapta.

Történelme

Az első lakosok a településen, még időszámításunk előtt megjelentek. Erről tanúskodik a „kalocsai nukleusz”.

A sűrű erdők, mély völgyek, hegyek között a jobbágyság elől menekülők menedékre találtak a vidéken. A telepesek kis házakat építettek maguknak, apró ablakokkal, agyagpadlóval, szalma-, vagy fatetővel. Leszármazottaik, rokonaik később szintén itt építkeztek; a gazdaság és a település nőtt.

1365-ben említik először. 1526-tól a huszti vár birtoka. 1600-ban, 1648-ban és 1700-ban járványok pusztították. 1657-ben a lengyelek dúlták fel. Lakói részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban. 1789-ben éhínség pusztította.

Az 5800 lakosú település görög katolikus fatemploma a 17. században épült a Szentlélek tiszteletére. 1910-ben 2979 lakosából 2658 ruszin és 255 német volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Ökörmezői járásához tartozott.

Történelme során Alsókalocsa több ország részét képezte:

- IX század. – Horvát fejedelemség
- XI század. -  1867-ig. – Magyar Királyság
- 1867 – 1918. – Osztrák-Magyar Monarchia
- 1919. – Magyar Tanácsköztársaság
- 1919 – 1939. - Csehszlovákia
- 1939 . - Kárpátukrajna
- 1939 – 1944. - Magyarország
- 1944 – 1945.- Kárpátaljai Ukrajna
- 1945 – 1991. – Ukrán SzSzK
- 1991-től. – Ukrajna

A falu több országhoz való tartozása okán, különleges helyi nyelvjárás alakult itt ki, amely nehezen érthető az ide látogató vendégek számára. Magyar, cseh, orosz, német, román, lengyel, ukrán szavakból áll. Bár nemzetiségi összetételüket tekintve, csak ukránok élnek itt.

Szorosan kötődik itt egymáshoz a lemkó, hucul és bojkó kultúra is egyben. Multikulturális településről van szó, ahol az emberek tiszteletben tartják egymás szokásait. Jó példa erre a különböző nemzetiségű katonák különböző temetkezési szokásaiknak megtartása, a rendezett zsidó temető, stb.

Figyelve a település különböző országokból érkező vendégeire nehézkes orosz, vagy épp cseh nyelven próbálják őket segíteni, tanácsokat adni a helyi turisztikai lehetőségek köréről.

Mikola Suhaj és Alsókalocsa

Mikola Suhaj 1898-ban született a Kolocsavához (Kárpátalja, Ökörmezői járás) tartozó Szuhar falurészben.

Iskolába nem járt, kora ifjúkorától kezdve alkalmi munkákból élt. Társai vidám fickónak tartották. 1917-ben behívják katonának, az osztrák-magyar hadseregbe, a 85. gyalogezredbe.

Néhány hónap szolgálat után Suhaj megszökik, magával viszi fegyverét is. Elfogják, visszaviszik ezredéhez, ám nem sok idő múltán újból megszökik, ismét fegyveresen. Szülőfaluja, Kolocsava környékén bujkál. A csendőrök nagy erőkkel keresik, meg is találják, ám a tűzharcban Suhaj két egyenruhást megöl. 1919-ben Kolocsavára bevonulnak a román hadsereg katonái, majd később a vidék Csehszlovákiához kerül. Mintha Suhaj is felhagyna a betyárkodással, megnősül, feleségül veszi Drács Erzsébetet (a szemtanúk Suhaj feleségét következetesen Erzsinek említik).

1919 szeptemberében a lengyel határ közelében megtalálják Vilhelm Gejszler kereskedő holttestét. A gazdag ember kirablásával és meggyilkolásával Suhajt gyanúsítják. 1920 júniusában valószínűleg ő rabol ki és öl meg másik két helybeli kereskedőt. 1920 júliusában a cseh csendőrök őrizetbe veszik Mikolát, de ekkor még csak lopással vádolják. Ám a csendőrőrsről rövid időn belül megszökik. Nemsokára körözést adnak ki ellene.

Egy hónappal később jön a hír, Mikola Suhaj lelőtte a kolocsavai csendőrőrs parancsnokát. 1921 telén segítői elmondása szerint tífuszban megbetegszik. Felgyógyulásáig a Kolocsavához tartozó Zvorcán bujkál. Közben, 1921 februárjában újabb gyilkosság történik, a csendőrség ennek elkövetésével is Suhajt vádolja. A környéken ismét újabb kereskedőket ölnek meg és rabolnak ki. 1921 márciusában Suhaj lelövi Hrabal Oldzsih csendőrőrmestert. Két nap múlva több mint 30 ember keresi a gyilkost. Suhaj júniusban újabb csendőrt sebesít meg. 1921 tavaszán Mikola Suhajhoz csatlakozik öccse, Jura is. 1921 májusában 3000 korona vérdíjat tűznek ki a Suhaj testvérek fejére, akik valószínűleg fent a hegyekben bujkálnak.

A kolocsavai csendőrőrsre újabb erősítés érkezik, a csendőrök kutyákkal kutatják át a környező hegyeket. 1921 júliusában az a hír kel szárnyra, hogy Suhaj feladja magát, és pontosan beszámol róla, hogy mely gyilkosságok száradnak a lelkén, s melyeket nem ő követett el. Közben Drahován újabb gazdag kereskedőt rabolnak ki.

Elterjed a hír, hogy Suhaj itt hagyja e vidéket, az összerabolt kétszázezer koronával elköltözik Prágába vagy Budapestre, de előtte felrobbantja a huszti járási bíróság épületét. Újabb rablások és újabb gyilkosságok. Kolocsava környékén a hatóságok újabb szigorú rendszabályokat vezetnek be. Megtiltják a falvak lakóinak, hogy az erdőbe menjenek, az erdőjárás a falusi bírók egy napra szóló engedélyével lehetséges. 1921 augusztusában Mikola Suhajt és öccsét, Jurát végül hat kolocsavai cimbora lesből megtámadja, és baltával megöli. Elveszik Suhaj százötvenezer koronáját.

Mikola és Jurij Suhajt az egyik domboldalon temetik el, megszenteletlen földbe.

Alig telt el egy kis idő, számos mendemonda kap lábra, többek között az, hogy Mikola és Jurij Suhaj elhajózott Amerikába.

Nagyobb mértékű turisztikai mozgás a 90-es években  az első alkalommal 1997-ben megrendezésre kerülő folkrólfesztivállal kezdődött, melyet azóta is minden év augusztusának első vasárnapján tartanak meg, cseh turisták és helyi folkrólcsoportok részvételével tartanak meg. 

Érintetlen természet

Alsókalocsa joggal tekinthető az egyik legkörnyezetbarátabb település, mivel 1989. január 5. óta a Szinevéri Nemzeti Park részét képezi. Annak ellenére, hogy a környéket már rég emberek lakják, még mindig találhatók itt gazdag flórájú és faunájú érintetlen erdők. A hegyeket fenyvesek és bükkerdők borítják. 94 ritka és veszélyeztetett növényfajából 38 Ukrajna Vörös Könyvében is szerepel. Az erdőkben bőségesen található mogyoró, rétek, csalitok – szedresek, áfonyások, málnások és szamócások. Ezekkel a természeti ajándékokkal lehet itt jól lakni, az itteni völgyekben és réteken.

A környező erdőkben 43 különböző állatfaj él: gímszarvas, barnamedve, szarvas, vaddisznó, farkas, róka, szürke vadnyúl és egyéb emlősök, melyek közül a legritkábbak az alpesi cickány, a cickány, a menyét, borz, vidra, vadmacska, hiúz. A madarak közül leggyakrabban fajdokkal, egerészölyvekkel, harkályokkal, szarkákkal, szajkókkal találkozhatunk az összesen 91 itt élő faj közül. Ritka jelenségnek számítanak azonban a siketfajdok, a szirti sasok, fekete gólyák, stb. 19 halfaja közül érdemes megemlíteni a folyami pisztrángot, a fenékjáró küllőt, a domolykót, a márnát és egyebeket a gyakoribb fajok közül. Ritka hüllői közül említésre méltó a vipera, a foltos szalamandra, a tarajos gőte, stb. Az állatvilág érdekességei közül összesen 22 faj található meg Ukrajna Vörös Könyvében, az Európai Vörös Listán pedig 11 szerepel, mint a farkas, a barnamedve, a vidra, a közönséges hiúz, a dunai lazac és egyéb fajok.

Ha Ön szeret a hegyek között túrázni – üdvözöljük. 

Alsókalocsa ma

Alsókalocsa jelenleg vezető pozíciót tölt be Kárpátalja és Ukrajna turisztikai térképén sok vonzó idegenforgalmi érdekességével és Ukrajna egyik ökológiailag legtisztább sarkaként. Jelenleg 10 különböző turisztikai útvonal részét képezi Alsókalocsa, jó néhány turisztikai központ szerepelteti a települést látogatási pontként túráiban.

Alsókalocsa egyedi település, és sok mindent lehet akár csak itt is látni.

Nincs még egy falu Ukrajnában ahol ilyen sok múzeum várná a látogatókat. Jelenleg 10 különböző múzeum ajtaja várja nyitva a turistákat. Az alsókalocsai építészetet és életet bemutató Öreg Falu Múzeum és Skanzen, az egyedi Alsókalocsai Keskeny Nyomtávú Vasúti Múzeum, az Alsókalocsai Bokoras, oktatási múzeumok, mint a Szovjet- vagy a Cseh Iskolamúzeum, történelmi-katonai múzeumok, mint az Árpád-vonal múzeum, az Internacionalista Harcosok Múzeuma, és helyi lázadók múzeumai, mint Mihail Stajer Bunkere, építészeti múzeum és műemlék egyben a XVIII. század végén épült barokk stílusú Szentlélek Temploma, valamint Ivan Olbraht iskolai néprajzi múzeuma. A múzeumokban hiteles leletek ezrei tekinthetők meg.

Alsókalocsa emlékműveiről is híresnek tekinthető. Jelenleg 20 legkülönbözőbb szobor található itt. Néhány közülök olyannyira egyedi, hogy máshol hasonlóval sem lehet találkozni. Ilyenek például a Munkások-, a Pásztorok-, a Megbékélés emlékműve és még sok más.

Több mint 50 különböző műemlék és emlékmű található a faluban.

A települést nem lehet csak ukránnak nevezni. A falu ugyanúgy cseh falu, zsidó falu és magyar falu. Erről tanúskodnak a különböző turisztikai útvonalak, mint a Cseh (Alsó)Kalocsa, a Magyar Kalocsa, a Zsidó Kalocsa és a Patrióta Kalocsa.

Alsókalocsa szülötte az utolsó Kárpátaljai betyár, Mikola Suhaj. A településről 15 filmet készítettek, több-tíz könyvet írtak. Alsókalocsa történelméről 10 kötetnyi könyv jelent meg, melyekből kettő már az egész világ előtt van. A település saját újságot jelentet meg „Új Alsókalocsa” (Novaja Kolocsava) címmel, Ukrajnában egyedüliként van itt juhtenyésztő iskola, de még saját pénzük is van. 

Itt található Kárpátalja legnagyobb emberalkotta tengere, az Olsanszki víztározó.

Egyedinek számít még Alsókalocsán Vaszil Makara Madárparkja, mely körülbelül 2000 különböző papagájnak és elképesztő galambnak ad otthont.

Alsókalocsa állatvilágát a Kárpátaljai Fauna koliba-múzeum mutatja be, ahol rengeteg kitömött állatot láthatunk a Kárpátok élővilágából. Itt lehet megkóstolni finom és egyedi alsókalocsai ételeket is. 

A településnek saját Borkút ásványvize is van, melynek gyógyító hatása már rég híres.

Ma már nem nehéz ide eljutni autóval sem. Nemrég épült meg egy új aszfaltozott út. A legérdekesebb objektumok és múzeumok az aszfaltozott út mentén találhatók.

Alsókalocsára nem csak nyáron érdemes ellátogatni, mivel a múzeumok egész évben működnek. Emellett a település nincs messze az ökörmezői-, izki-, pilipeci-, podoboveci sípályáktól, mely akár minden napra megadja a lehetőséget a Kárpátok egy másik lejtőjének kipróbálására.

Az itteni pihenés egy életre jó emlékeket ad. 

Alsókalocsa várja Önt!