Viski vár

Visk Máramaros vármegye egyik legnagyobb települése, az öt koronaváros egyike volt, amelynek vára a huszti erőd0tmény megépülte előtt a sóbányák védelmét látta el. A viski vár felépülése az utolsó Árpád-házi királyok idejére tehető. 1271-ben előbb V. István, majd később IV. (Kun) László adott engedélyt a Hont-Pázmány nemzetségből származó Újhelyi család őseinek,  Mykov (Mikó) és Chepán (Csépán) vitézeknek a várépítésre. A kiváltságot azért kapták, mert testvérük, Echelleus (Ekhellős) az Ottokár cseh király ellen folytatott háborúban hősi halált halt.

A testvérek később részt vettek abban az ütközetben is, amelyet Habsburg Albert és Nassaui Adolf a német császári trónért folytatott (III. András király Habsburg Albert veje volt), amelyben Chepán különösen kitűnt bátorságával. Éppen ezért a király ismét megerősítette őket birtokukban, amelyet később, 1300-ban a család “a király és az ország rendjei kérésére” lemondott birtokáról (cserébe 3 ugocsai falut — Rakaszt, Feketeardót és Nyírteleket — kaptak).

Ebben az időben Visk lakosságát a III. Béla idején betelepített szászok alkották. Számukra Károly Róbert 1329-ben kiváltságlevelet adott ki.

A 14. század közepéig a viski vár királyi birtok volt, majd Máramaros vármegye központja lett.

Visk várának romlása a huszti vár felépülése után indult meg. Újjáépítésére valószínűleg azért nem került sor, mert a medrét folyton változtató Tisza csökkentette a bal oldali útvonal szerepét. Mára csak a Várhegy neve őrzi az egykori viski vár emlékét. Különlegessége, hogy nemzetségi várnak épült, s csak később került királyi tulajdonba.