Nagyszőlősi Ugocsa vár

A Nagyszőlős fölött emelkedő Fekete-hegy sziklateraszán állnak az Ugocsa vár romjai. Kedvelt kiránduló helye ez a környékbelieknek. A várhoz nagyon könnyen eljuthatunk, ha autónkat letesszük a Királyháza és Huszt felé vezető utak kereszteződésénél. A várhoz felvezető út egy kisebb bolt mellett vezet fel a Huszt felé vezető útról jobbra. Gyalogosan néhány perc alatt eljuthatunk a környező házakkal mára már szorosan egybeépült várromhoz.

Nagyszőlős környéke már a korai paleolit korszakban, tehát több mint 50 ezer évvel ezelőtt betelepült, a késő bronzkorszakban (időszámításunk előtti II. évezred) pedig már több itteni településről tudunk.

A honfoglalás után a magyarok kisebb erődítményt emeltek a Fekete-hegyen, amely védelmet nyújtott a vidékünkre gyakran betörő besenyők ellen. Az Árpád-házi királyok vadászterülete volt a környék, a XII-XIII. századokban azonban annak központja nem itt, hanem Királyházán volt. A XII. század közepén II. Géza flamand és szász telepeseket telepített ide, akiknek nem csak földet adott, hanem különböző privilégiumokkal is felruházta őket.

1241-1242-ben Batu kán tatár hordái söpörtek végig a vidéken, mindent felégetve és elpusztítva maguk után.

Az első említést Nagyszőlősről Zceuleus néven egy 1262. évből származó okmányban találjuk. Neve arra utal, hogy már akkor szőlőműveléssel foglalkoztak a környék lakosai. 1284-ben Asszonyságszőlős néven szerepel az okmányokban, ami arra utal, hogy a környékbeli földek a mindenkori királynék tulajdonát képezték.

1262-ben a település királyi városi rangot kapott és számos privilégiummal rendelkezett. Rangját III. Endre 1294-ben és Károly Róbert 1319-ben és 1329-ben ismételten megerősítette.

1399-ben I. Zsigmond Perényi Pál Zemplén-megyei ispánnak adományozta Nagyszőlőst és környékét a törökök elleni háborúban játszott kimagasló szerepért, különösen a nyikopoli (Bulgária) csatában tanúsított vitézségéért. A Perényi család az elkövetkezendő évszázadokban kimagasló szerepet játszott a vidék történelmében. 1405-ben tulajdonába került a királyházai Nyalábvár is, amelyről cikksorozatunk előző részében írtunk részletesebben.

A XV. század elején az Ugocsa vár a ferences rendi szerzetesek tulajdonába került. A Fekete-hegyen épült vár a Tisza jobb partja mentén futó utat és a réveket ellenőrizte.

A protestáns hitre át tért Perényi Ferenc 1544-ben elvette a szerzetesektől a várat és megerősítette azt, lovagvárrá alakította. 1566-ban azonban elárulta I. Ferdinándot és János Zsigmond erdélyi fejedelem oldalára állt. A király parancsára katonái 1557-ben elfoglalták a várat és egy év múlva lerombolták azt.

Nagyszőlős lakossága aktívan részt vett az 1703-1711-es évek felszabadító háborújában, vitézül harcolt II. Rákóczi Ferenc kuruc seregében. Már 1703 júliusában elűzték a városból az osztrák hatóságokat és egészen 1711 májusáig hűek maradtak a nagy fejedelemhez.

1717-ben a krími tatárok törtek be a vidékre és ismét a földdel egyenlővé tették a várost. Két napon át rabolták, fosztogatták lakosait, majd mindent felégettek maguk után. 1720-ban ezért mindössze 49 lakosa volt Nagyszőlősnek, ebből 34 jobbágy és 13 zsellér.

Az Ugocsa vár szabályos négyszög formájú volt, méretei 46,9x44,8 méter. Sarkain szögletes alakú bástyák álltak, déli oldalán kaputorony emelkedett.

A szabálytalanul, durván faragott kövekből emelt várból legépebben két lőréses bástya maradt fenn.