Máramarosi természetvédelmi terület

A Máramarosi természetvédelmi terület a Rahói hegyek (rahói járás) lejtőinek északi lejtőin helyezkedik el, a Máramarosi kristályos masszívum vidékén, 750-1 940 méteres tengerszint feletti magasságban. Területe 8 990 hektár. A masszívum erős, kristályos kőzetekből áll: gneisz, kvarcok, jurai márványos mészkők. Mindez egyedi felszínformákat, talajokat, növény- és állatvilágot eredményez. A területen mély hegyközi dolinák, kősziklák és csúcsok egyaránt megtalálhatók. A kainozoikumi eljegesedések eredménye is látható cirkuszvölgyek formájában.

Egyes folyóvölgyek a hűvös éghajlatukkal tűnnek ki a területen, más völgyekben épp az ellenkező a helyzet. A januári középhőmérséklet -4 fok, júliusban – 18,5 fok, az évi középhőmérséklet 7,9 fok. Évente átlagosan 1 087 mm csapadék hull. A magashegységekben az éghajlat hűvös.

A Máramarosi természetvédelmi masszívum egyedi növénytakaróval rendelkezik, ami legfőképp a geológiai felépítésének köszönhető. Az alacsonyabb területeken vegyes lombos- és tűlevelű erdők fordulnak elő (Fagus sylvatica, Abies alba, Picea excelsa és Acer pseudoplatanus, ritkábban - Carpinus betulus). A déli lejtőkön, a kalciumban gazdag talajokon bükkerdők terjedtek el. A legnagyobb mértékben a kevert fitocönózisok terjedtek el. 1 600-1 700 méteres magasságban a hidegebb éghajlaton teljesen megváltozik a táj, még magasabban pedig már a szubalpesi és az alpesi rétek találhatók. Az itt élő növények: Pinus mugo, Rhododendron kotschyi, Vaccinium myrtillus, V. vitis-idaea, V. uliginosum, ritkább növények: Anemonastrum narcissiflorum, Anthemis carpatica, Gentiana acaulis, G.lutea, G.punctata, Narcissus angustifolius, Poa deylii, Pulsatilla alba, Sempervivum montanum, az erdős övezetben: Campanula carpatica, Scopolia carniolica, stb.

A vidék állatvilága hasonló a Fekete-hegyi masszívuméhoz, ugyanakkor egyedi jegyekkel is rendelkezik. Csak itt található meg például a Falco peregrinus. A gerinctelenek közül több endemikus rovarfaj él itt, amelyek a sziklás vidékekhez szoktak: Carabus fabricii, Nebria transsylvanica та Trechus carpaticus.

A Kárpátok az Alpokkal és a Balkanidákkal együtt az európai kontinensen biológiai sokszínűséget tekintve a legszebb hegyeknek számítanak. Az Ukrán Kárpátokban a természeti kincsek intenzív kihasználása jóval később kezdődött meg, mint a hegység nyugati részében. Éppen ezért itt jelentős területeken maradtak fenn az eredeti természetes tájak, egyedi őserdők. A védelmükre irányuló törekvések a XX. század elején kezdődtek meg, amikor a Fekete-hegy masszívumban és a Máramarosi Alpokban erdőrezervátumokat hoztak létre az eltűnőben lévő flóra és fauna megőrzésére.

1968-ban az ukrán kormány rendeletet hozott a Kárpáti Bioszféra Rezervátum megszervezéséről 12 600 hektáros területen. A létrejötte után az évek során területe megtöbbszöröződött. Jelenleg a régió területének 2,5 százaléka tartozik a rezervátumhoz, amely 1992-től a UNESCO bioszféra-rezervátumaihoz csatlakozott.

A Kárpáti Bioszféra Rezervátum nyolc övezetre tagolódik:

  • Csornahorai természetvédelmi terület,
  • Szvidoveci természetvédelmi terület,
  • Máramarosi természetvédelmi terület,
  • Kuzijszki természetvédelmi terület,
  • Uglya-Sirokoluzsanszki természetvédelmi terület,
  • Nárciszok Völgye természetvédelmi terület,
  • Fekete-hegy botanikai védett terület,
  • Gyulai-hegy botanikai védett terület.