Csornohora természetvédelmi terület

A Csornohora természetvédelmi terület Csornohorai gerinc déli lejtőin terül el 700-2061 méteres magasságokban a tengerszint felett, a rahói járásban. Területe 16 375 hektár, itt található az Ukrán Kárpátok legmagasabb pontja – a 2 061 méter magas Hoverla.

A főgerincet kréta- és paleogén korú fliskőzetek alkotják. A miocén-holocén időszakban alakultak ki a jelenlegi felszínformák. A hegyekben kárfülkék tanúskodnak a legutóbbi eljegesedési időszakról. A terület éghajlata mérsékelten kontinentális. A magasság növekedésével csökken a hőmérséklet és nő a csapadékmennyiség. A januári középhőmérséklet -6,8 fok, júliusban – 15,7, az évi – 5,4. az évi átlagos csapadékmennyiség 1 001 mm. Egyes helyeken ennél még magasabb csapadékhozam is előfordul. A nagy mennyiségű csapadék sűrű vízhálózatot eredményezett.

A hegység igen változatos növény- és állatvilággal rendelkezik. Az uralkodó formációt az erdők alkotják. 1 200 méteres magasságig vegyes erdők fordulnak elő (Fagus sylvatica, Abies alba, Picea excelsa).

A szubalpi övezetben a következő növények fordulnak elő: Mugheta, Duschekieta, Junipereta sibiricae, Deschampsia caespitosa, Calamagrostis villosa, Nardus stricta, Carex sempervirens, Festuca supina, Juncus trifidus, Carex curvula és Lerchenfeldia flexuosa.

A hegység területén jelentős mennyiségű ritka növényfaj fordul elő: Atragene alpina, Helleborus purpurascens, Leucanthemum waldschteinii, Listera cordata, Rhododendron kotschyi, Aconitum firmum, Anemonastrum narcissiflorum, Chrysosplenium alpinum, Gentiana acaulis, G. verna, Melampyrum saxosum, Parageum montanum, Pedicularis verticillata, Polygonum viviparum, Pulmonaria fillarskiana, Rhodiola rosea, stb.

Az állatvilág központi magja a tajgai és alpesi komplexumokra jellemző. Például 1 800 méteres magasságban élnek a Chyonomis nivalis és a Prunella collaris, amelyek az ukrajnai Vörös Könyvben is szerepelnek. Madarak: Picoidus tridactylus, Regulus regulus, Turdus torquatus, Lyrurus urogalus. Nagytestű emlősök: Lynx lynx (hiúz), (Ursus arctos) (medve), stb. Lényegében a Kárpátokra jellemző fajok itt is megtalálhatók. Több endemikos gerinctelen faj csak ezen a területen fordul elő: Calosoma inquisitor, Carabus transsylvanicus, Trechus plicatulus, Duvalius ruthenus (Carabidae, Coleoptera).

A Kárpátok az Alpokkal és a Balkanidákkal együtt az európai kontinensen biológiai sokszínűséget tekintve a legszebb hegyeknek számítanak. Az Ukrán Kárpátokban a természeti kincsek intenzív kihasználása jóval később kezdődött meg, mint a hegység nyugati részében. Éppen ezért itt jelentős területeken maradtak fenn az eredeti természetes tájak, egyedi őserdők. A védelmükre irányuló törekvések a XX. század elején kezdődtek meg, amikor a Fekete-hegy masszívumban és a Máramarosi Alpokban erdőrezervátumokat hoztak létre az eltűnőben lévő flóra és fauna megőrzésére. Különösképp a második világháború után indult meg a tudósok munkája a természet megvédésére.

1968-ban az ukrán kormány rendeletet hozott a Kárpáti Bioszféra Rezervátum megszervezéséről 12 600 hektáros területen. A létrejötte után az évek során területe megtöbbszöröződött. Jelenleg a régió területének 2,5 százaléka tartozik a rezervátumhoz, amely 1992-től a UNESCO bioszféra-rezervátumaihoz csatlakozott.

A Kárpáti Bioszféra Rezervátum nyolc övezetre tagolódik:

  • Csornahorai természetvédelmi terület,
  • Szvidoveci természetvédelmi terület,
  • Máramarosi természetvédelmi terület,
  • Kuzijszki természetvédelmi terület,
  • Uglya-Sirokoluzsanszki természetvédelmi terület,
  • Nárciszok Völgye természetvédelmi terület,
  • Fekete-hegy botanikai védett terület,
  • Gyulai-hegy botanikai védett terület