Obszervatórium a Pip Iván-hegyen

Az Ukrán Kárpátok egyik legismertebb kirándulóhelye a Csornohora hegygerinc, amely Kárpátalja és Ivano-Frankivszk megye határánál található. A 30 km-es hegygerinc (legnevezetesebb csúcsa után egyesek Csornohorának nevezik) Ukrajna minden legmagasabb csúcsát felöleli (ide tartozik a 2061 m-es Hoverla is).

A Kárpátokban való kirándulás szerelmesei tudják, hogy Csornohorától nem messze található a szintén közkedvelt egykori obszervatórium romja. Ezen építmény a vidék történelmét idézi fel, amely oly sokszor cserélt gazdát, s jutott egyik hatalom kézéből a másikba.

A Csornohori hegygerincen „P” és „S” - betűs betonoszlopok vannak. Ez a régi demarkációs (ideiglenes) határvonal, amely az első világháború után az ukrajnai Csornohora gerinc mentén húzódott meg, Csehszlovákia és Lengyelország között volt meghúzva. Csornohoránál (vagy éppen a Pop Ivan hegynél, 2026 m) végződött Lengyelország területe. A 30-as években született az az ötlet, mely szerint új obszervatóriumot kell létre hozni, mivel a régi (amely Varsóban található) nem felelt meg a modern technikai követelményeknek. 1935-ben döntöttek arról, hogy Lengyelország Légvédelmi Minisztériumának támogatása által építenek egy új meteorológiai állomást, Csornohorán pedig egy robosztus határállomást.

Ennek következtében egyesítették a hadi és békebeli feladatokat. Pályázatot hirdettek ez ügyben, és egy év múlva a meteorológiai megfigyelőállomás talapzatába egy jelképes alapkövet fektettek le.

Mindössze két év múlva - 1938 június 29-én került sor az építmény ünnepélyes megnyitójára. Az obszervatórium nemcsak egy építmény, hanem egy igazi konstruktivista stílusban épített palota is, amely kitűnően alkalmazkodik a magashegységi időjárás viszontagságaihoz. A megnyitón Lengyelország hivatalos személyei, valamint számos lengyel és nyugat-ukrajnai csillagász is részt vett. 23 km-es magasságban és több tucat km-re a legközelebbi településtől egy kolosszális épület jelent meg ezen a területen.

Az obszervatórium megépítése hatalmas emberi és állati erőt igényelt. Az építőanyagokat a nem túl közeli vasútállomásról az erdőkön keresztül hucul lovakkal szállíttatták, de gyakran maguk a munkások cipekedtek egészen a hegytetőig. Különösen hatalmas megterhelést jelentett azon ládák felcipelése, amelyek a kupola részeit és egyéb elemeit tartalmazták. A legnehezebb építőelem közel 1 tonnát nyomott. Az épület nagyobb része két emeletből áll, a nyugati része viszont - mivel már a lejtőn helyezkedik el - ötemeletes. A mészkőblokkokból épített falak vastagsága 1-1,5 méter. A tetőszerkezetet rézlapokkal fedték le. A rotonda (körtemplom) tetejét egy automatikusan működő rézkupola ékesítette, amely a teleszkóp működését segítette. A palotában összesen 43 szoba és 57 ablak volt. A falak vastagsága 1,25 m volt. A ház ablakai kívülről vassal voltak bekeretezve, belülről pedig tölgyből készült keretet tettek. Az első emeleten voltak a lakószobák, az állomás főnökének lakása és a tárgyaló-előadó terem, a második emeleten helyezkedtek el az ebédlő, az étterem és a kommunikációs terem (bár a postát gyakran az egyik alkalmazott betanított kutyája szállította).  Végül, a felső emeleten volt megtalálható a meteorológiai kutatások nagyterme. Az obszervatórium körül kőfalat építettek, s ugyanezt az anyagot használták fel a főbejárat és az épülethez vezető út kialakításánál is. A főbejárat felett  mindezt  egy heraldikus sas vette körül, amin lengyel nyelven a következő felirat állt:

Pilsudszkij marsall csillagászati- meteorológiai  obszervatóriuma

A létesítmény gazdasági részlegében helyezték el a kazánházat és az akkumulátoros kisebb atomerőműt. Az obszervatóriumnál bekötötték a vízvezetéket, amely két szivattyúval pumpálta a vizet a lapályból.

Működésének ideje alatt a legfőbb asztronómiai műszerének egy 33 centiméteres távcső számított, amelyet a nagy-britanniai Newcastle városban épített meg a Sir Howard Hrabb Parson & Co cég. Az obszervatórium teleszkópját 1938-ban állította be az angol gyártó. A szerkezet két állványra való elhelyezése magas stabilitást biztosított a távcsőnek. Mozgását precíz elektromos motorok biztosították, amelyeket speciális kronométerek irányítottak. A teleszkóp a szintén angol gyártmányú 6 méter átmérőjű és rézlapokkal fedett kupolában helyezkedett el. A kupolát a távcsőhöz hasonlóan elektromos motorok mozgatták. A teleszkóp összeállítása az obszervatóriumban Macaj Belickij magiszter nevéhez köthető, aki 1937 novemberében saját maga végezte el az első megfigyeléseket tesztelés céljából. Abban az időben a csornohorai létesítmény Európában a második (az első a Pireneusoknál található), a világon pedig a hatodik legnagyobb obszervatórium, amely komoly technikai eszközökkel van felszerelve, a nagy-britanniai csillagászati állomás speciális parancsa szerint. A szerkezetek és a kupola villanymotorral működtek. Az állomásnál fényképes megfigyeléseket végeztek a csillagok, kisebb és nagyobb bolygók felett.

Az obszervatórium vezetője Vladiszlav Midovic meteorológus volt. Ugyancsak részt vettek az állomás munkájában Francisek Vjatr, Bernard Liberra és Stefan Scirbak. Ők mindannyian meteorológiai megfigyeléseket végeztek a Pop Ivánon, Scirbak pedig ezen kívül csillagászattal is foglalkozott és egyben ő volt az obszervatórium helyettes vezetője.

Az obszervatóriumi élet nem volt könnyű. Erről tanúskodik az obszervatórium nemhivatalos elnevezése is, a lengyelek „Fehér elefánt”-nak nevezték el. A szürke színű ház érdekes elnevezése akkor válik érthetővé, amikor megnézünk egy róla készült fényképet, melyen az obszervatórium látható télen. A 30-40 С° -os fagyban a palota teljesen hóval és jégtakaróval van befedve. Érdemes megjegyezni, hogy azok a tudósok, akik télen szánkóval feljöttek a hegyre, gyakran lettek lavina áldozatai, és mentésükre katonákat vezényeltek ki.

A megfigyelések, amelyek egy részét publikálták is, eredményesek voltak, viszont az összes többi feljegyzés elveszett az 1944-es varsói felkelésben.

1939-ben (Hitler és Sztálin között felosztott) Lengyelország megszűnt létezni. Az obszervatórium épülete Szovjetunió tulajdona lett, az abban található felszerelést pedig Lengyelországba szállították, az után „vándorolni” kezdett egész Európában - a budapesti, majd a bécsi obszervatóriumban és csak a háború után került „vissza”a lengyelekhez. A szovjet hatalom a „fehér elefántot” rendeltetése szerint használta, 1939 szeptemberében itt alapították meg a Szovjetunióban első magashegyvidéki geofizikai obszervatóriumot és meteorológiai állomást. A meteorológusok napi rendszerességgel végeztek vizsgálatokat, s telegramot küldtek az USZSZK hidrometeorológiai szolgálat vezetőségének. A második világháború kezdete után az obszervatórium munkatársainak sikerült kimenteniük az intézmény legértékesebb felszereléseit, többek között, 5 darab nagy átmérőjű lencsét, 2 darab kisebb lencsét, egy mikrométert és egy kronométert. Ezek a tárgyak 1939 novemberében Budapestre kerültek, a világháború végén pedig Bécsbe szállították őket, ahonnét a háború után visszakerültek Lengyelországba. 1939 végére szovjet tulajdonba került a Pop Ivánon található obszervatórium és a megmaradt felszerelés. 1941 júliusáig meteorológiai megfigyelések színhelyéül szolgált, viszont amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, az épületben magyar katonák állomásoztak és ott is maradtak egészen 1941 késő őszéig.

1942 májusában az obszervatórium beszüntette működését, a távcső fémszerkezetét Lembergbe szállították, az épületet elhagyták a munkatársak, a helyi lakosok pedig elloptak belőle mindent, ami csak mozdítható volt. Ekkor lopták le a tetőről a rézlapokat is a kemény, hideg időjárás pedig tovább folytatta az emberek által megkezdett pusztítást. A történtek után a megfigyelőállomás működését nem állították vissza.

A fasiszták által 1944-ben felszabadított Kijevben megalapították Ukrajna Tudományos Akadémiája legfőbb asztrológiai obszervatóriumát. A Pop Ivan hegyen kialakították ezen intézmény fiókintézetét.

A világháború után lehetőség nyílt az intézmény felújítására. Az Ukrzahidproektresztavracija ivano-frankivszki fiókintézete elvégezte az építészeti felméréseket és a szükséges mérnöki számításokat. Az intézet technológiai laborja elemezte az eredeti építőanyagok összetételét. Hamarosan elkészültek a javítási és restaurációs tervek. Ennek ellenére az obszervatórium felhasználásának kérdése máig nem tisztázott. Ötletek viszont vannak. Az épület a környező területtel nagyszerű turistalátványosság lehetne. Ennek viszont van egy komoly akadálya - az épület a Kárpáti Állami Természeti Nemzeti Park  területén fekszik. A park Közép-Európa-szerte egyedi szubalpi és alpi természeti komplexumokkal rendelkezik, több mint 1 000 növényfaj található itt, köztük rengeteg gyógynövény, továbbá olyan védett növények, amelyek kizárólag a Kárpátokban fordulnak elő. Éppen ezért a turistalátványosság helyett esetleg célszerű lenne egy gyógynövényintézet létrehozása.

A Lembergi Egyetem csillagászati obszervatóriuma viszont visszaállítaná az állomás eredeti funkcióit, ugyanis ilyen magashegységi környezetben lehetőség lenne a csillagászati kutatások folytatására, sőt, kiterjesztésükre más tudományokra, úgymint az ökológiára, biológiára és szeizmológiára. Az obszervatórium felhasználásának egy másik lehetőségét az Ukrán Védelmi Minisztérium ragadhatná meg, hiszen a terület közel fekszik az államhatárokhoz

Az ötvenévnyi elhanyagoltság és a második világháború megviselte a Pop Iván-hegyen létrehozott obszervatóriumot, viszont az épület alapja és falai épségben maradtak. Felújítása és visszaállítása rengeteg befektetést igényel, ugyanakkor működésével nagyban hozzájárulna Kárpátalja tudományos fejlődéséhez.