Dovbus ösvénye

Az Ukrán Kárpátok északkeleti részén, a Csornohora hegygerinctől a Jaremcse hegynél északra, a Prut folyása mentén található a Kárpáti Nemzeti Természeti Park (50495 hektár). A tiszta, fenyőillatú levegő, a virágokkal borított hegyvölgyek, a hegyi folyók és vízesések, a vidék sajátságos kultúrája elvarázsolja az idelátogató turistákat.

A Dovbus ösvény útvonala, amelyet 1902-ben nyitottak meg, nagy népszerűségnek örvend. Itt a turista egy ún. természeti múzeumba kerül,  ahol „kiállításra” kerülnek a fák, erdei növények, vadállatok, kőformák.

A Dovbus ösvényének művészeti-emlékhelyi komplexuma a Dribka védett területnél kezdődik, és a Dovbus csűr sziklái mentén terül el, és a Prutmenti Gorgán hegygerinchez ér ki. A 4 km-es útvonalat 3-4 óra alatt lehet megtenni.

Dovbus ösvényét a nemzeti bosszúállónak és legendás vezérnek, Oleksza Dovbus (1738-1745) emlékének állították. Az ukrán nép történetírásában az opriskok felkelése ragyogó fejezetnek tekinthető. Ez a harcok sajátságos formája volt, ami több száz éven keresztül tartott (ХV-ХIХ. sz.). Az opriskok keresztények voltak, akik nem bírták el földbirtokosok elnyomását, fegyvert ragadtak és kisebb csapatokban ellenszegültek a népnyúzóknak  Prikarpattyában (ma az Ivano-Frankivszki megye), Bukovinában és Kárpátalján.

Oleksza Dovbus ereje nem a mennyiségi, hanem a minőségi összeállítástól, az ellenszegülők harci lelkesedésétől, a katonák és a csapatvezetőség egyetértésétől függött. A siker leginkább a csapat rendezettségének, a lakossággal (amely sokoldalúan támogatta Olekszát) való jó kapcsolatnak, valamint a harc partizán taktikájának (meglepetésszerűségnek, villámgyors támadásnak és visszavonulásnak) köszönhető.

Az opriskok ellen lengyel katonákból álló egész bűntető osztagokat indítottak. A legnagyobb oprisk felkelés leverésére során Joszip Potockij koronás hetman Prikarpattyára 2500 katonát rendelt ki. A galíciai nemesség viszont nem tudott elbánni a bátor harcosokkal. Csupán ravaszsággal, nagy pénzjutalmat ígérve a kézrekerítőknek, tudták felderíteni az opriskok búvóhelyét. Oleksza Dovbus egy áruló katonája (Sztepán Dzvincsuk) golyójától halt meg 1745. augusztus 24-én Koszmácsban, a stafétabotot pedig a dori származású Vaszil Bajuraknak adta át, akit 1754-ben felnégyeltek.

A Dobosanka hegy szintén érdekesnek bizonyulhat a turisták számára. A legendák szerint Dovbus nagyon szeretett erre járni. Még hívogatóbb lehet Dovbus köve, amit minden oldalról autóút vesz körül. Hallgatag óriásként magaslik a szintén legendás Prut felett.

Az egyik legenda a nemzeti hős bátorságát és erejét magasztalja. A lengyel katonákkal folytatott harc alatt Oleksza letört egy szikladarabot, amit az ellenség közé dobott. Egy másik legenda szerint a követ titok övezi: Oleksza képmása található rajta, amit egy helyi festő készített el, s amellyel háláját fejezi ki Dovbus segítségnyújtásáért. Ahhoz viszont, hogy látható legyen a bosszúálló képmása, a követ fel kell fordítani… Dovbus kövéhez számtalan híres személy is ellátogatott: I.Frankó, M.Kocjubinszkij, V.Hnatyuk, Sz.Kruselynyicka és még sokan mások.

Dovbus ösvénye egyedi kőkompozícióival (Darija Hrabar szobrász alkotásai) kápráztatja el az idelátogatókat. Ez a terület az 1848-as jobbágyság és galíciaiak felszabadításának és a nemzeti felkelőknek állít emléket.

A természet utánozhatatlan képződményei közé tartozik Dovbus sziklája. A felgyülemlett kőbemélyedések a homokos talajban (a terület legelterjedtebb földtani fajtája), amik még a jégkorszakból maradtak fenn, még mindig elámítják az itteni lakosokat. A magas fenyők hosszú gyökerei a sziklás kinövéseket teljesen benőtték, s ezzel menedékhelyet adnak az itteni énekes madaraknak.

Azt mesélik, hogy éppen itt találhatóak Dovbus rejtett ereklyéi, de a láthatatlan barlang bejáratát csak őszinte, önzetlen ember előtt tárul fel: Ivano Kupalo napján a páfrány virága megmutatja az utat. A veszély csak azt fenyegeti, aki az egész kincset magának szeretné megkaparintani: kővé fog változni...