Ósándorfalvi görög katolikus fatemplom

Ósándorfalva (or. Александровка - Oleksandrivka) település a Huszti járásban, Huszttól 20 km-re délkeletre a Szeklence partján terül el.

Az 1753-ban épült Ósándorfalvi fatemplom és a tőle nyugatra álló harangtorony dombon helyezkedik el, megkapóan szép természeti környezetben. A Felső-Tiszavidék gótikus, bazilikális templomcsoportjába sorolható: hossztengely-elrendezésű, szentélye egyenes záródású.

Az ósándorfalvi fatemplom hajója, előtere és nyitott tornáca azonos szélességű. Tömege lépcsőzetes, amely keletről nyugat felé növekszik, és a tűhegyes, magas toronnyal végződik. Tömegére jellemző még a kontyolt, meredek kettős tetőkialakítás. Az alsó, szélesebb szintet fedő féltető teljesen körbeveszi a templomot. A szentély tetőszerkezetének gerince alacsonyabb a hajót, előteret és tornácot fedő azonos magasságú tetőnél, de a tetősíkok párhuzamosak, az átmenet plasztikus. Nyugati végén, az előtér felett, a tetőből kiemelkedő torony galériás, négy fiatornyos. A négyzetes sátortető kör keresztmetszetű tűhegyes toronysisakkal végződik, és csúcsát nagyméretű díszes kovácsoltvas görögkereszt díszíti. A galéria függőleges deszkázatának alsó végeit csipkehatású fűrészelt minta díszíti. Jellegzetessége a tetőfelületek vastag tölgyzsindelyfedésének kellemes rusztikussága. A toronytestet és a sisakot zsindelypikkellyel borították. Nyugati homlokzatához magas faoszlopos nyitott tornác és felette nyitott galéria tartozik, apró ablakokkal.

Az ósándorfalvi fatemplom szentélyét és hajóját dongaboltozat, előterét síkmennyezet fedi. A hajó nyugati oldalán karzat van, amely mélyen belenyúlik a terébe. A szentély, a hajó és az előtér felületeit falképek borítják. Ezeket "Taracközi Sztefán festő" készítette. A szentélyt a hajótól elválasztó ikonosztáz képsorait négy szintben helyezték el. Nívós késő barokk alkotások.

Általában a fatemplomok többségénél a tornyot a harangok elhelyezésére nem méretezték, ezért erre a célra külön harangtornyot építettek, mint itt is. Harangtornya alul nyitott tornácos, szoknyás, galériás, hármas tagolású nyeregtetővel fedett. A négyzet alaprajzú nyeregtető alsó része lekerekített élű, a második szint élei még nagyobb sugárral vannak lekerekítve, míg a csúcsban futó harmadik szint már kör alaprajzú - végén díszes kovácsoltvas kereszttel. A tetősíkok itt is vastag tölgyzsindellyel fedettek. A toronytest háromszög végződésű zsindelypikkellyel borított.