Nagyszőlősi ferences rendi kolostor

Ugocsa megye területe a honfoglalás után királyi birtok volt, az első írott adatok, melyek már név szerint is megemlítik a lakott helyeket, a XIII. század elejéről származnak. IV. Béla király az egri püspökség jogait megerősítő 1261. évi oklevelében, arra hivatkozva, hogy nagyatyja, Béla és atyja, Endre királyok az Ugocsa és Bereg megyében lévő királyi erdők és királyi gazdaságok adóit az egri püspökségnek adták, maga is megerősítette és megújította ezt az adózási rendet. Ebből az oklevélből arra lehet következtetni, hogy Ugocsa megye a XII. század végén már fennállott és területén elterjedt a római katolikus vallás.

Az Ugocsa-vártól délre fekvő dombon állt egykor a régi Ferences-rendi kolostor, amelyet a Perényi-család a XV. század végén alapított, 1616 óta szerepel a korabeli írásos emlékekben. Ebben a kolostorban őrizték a mohácsi vész után Kapisztrán Szent János földi maradványait. 1656-ban azonban a kolostort lerombolták, szerzeteseit elűzték, Kapisztrán Szent János ereklyéit kútba dobták.

1668-ban a Perényi-család visszahívta a Ferences-rendi szerzeteseket, megvásárolta részükre Bánffy Gábor nemesi udvarházát. Az új kolostor azonban 1747-ben leégett. A tűzvész után barokk stílusban építették újjá. Ekkor emelték jelenlegi templomát is, amelyet 1889-ben átépítettek.

A Ferences-rendi kolostorban 1945 után városi múzeumot rendeztek be, templomát átmenetileg a pravoszláv egyházközösség vette át, majd a görög katolikus egyház feloszlatása és a nagyszőlősi görög katolikus templom pravoszlávvá válása után évtizedeken át üresen állt. A templomot, a mellette lévő egykori katolikus elemi iskolát előbb állami iskolává alakították, majd városi könyvtárat nyitottak benne.

1989-ben Paskai László bíboros, esztergomi érsek kárpátaljai látogatása után az állam visszaadta a templomot az egyháznak. Az épület teljes felújításra szorult, új padokat kellett készíteni, a javító munkálatok két évig tartottak. A hívek adományaikkal, munkájukkal sokat segítettek ebben.

Az egyemeletes kolostor mindkét szintjének helyiségei boltozatosak, maga a templom barokk stílusú, főhomlokzata és tornya azonban az 1889-es átépítés során elvesztette eredeti jellegét.

Déli tájolású szentélye keskenyebb és alacsonyabb a templomhajónál, amely lekerekített négyzet alaprajzú, felülről félgömb alakú kupola zárja. Falfestményei a XIX. századból valók, berendezése barokk stílusú. A templomhajóhoz észak felől íves karzat csatlakozik, amely fölé a torony épült.