Csetfalvai református templom

Kárpátalja délkeleti részén a Tisza jobb partján elterülő település lakóinak jelentős része magyar. A beregszászi járás határközsége. A város ide 15 km-re van. A szomszédos Tiszakeresztúr és Tiszaújlak már a nagyszőlősi járáshoz tartozik. Csetfalva Villa Chet néven 1341 óta szerepel a korabeli okmányokban. Mai nevének első említése 1408-ból származik. A népmonda szerint nevét Cset nevű alapítójától kapta.

Lehoczky Tivadar Beregvármegye monográfiája című 1881-ben Ungváron kiadott könyvében megemlíti, hogy a falut birtokló Szécsi család éveken át pereskedett Korjatovics Valha Munkácsot birtokló hercegnő Heléle nevű tisztjével, aki egyik itteni jobbágyukat erőszakkal Váriba hurcoltatta.

1498-ban Zápolya János, Magyarország nádora elrendelte, hogy Vári felől rendezzék Csetfalva határát, erre királyi biztosokat jelölt ki. Dewngeus István vári bíró, Geréb László erdélyi püspök tiltakoztak a kijelölt határvonal ellen, ezért az ügyet a nádori szék elé vitték. Vári és Csetfalva földbirtokosai között évtizedeken át tartó viszálykodás, pereskedés bontakozott ki.

Az 1567. évi adóösszeírás szerint Csetfalván 11 népes és 12 puszta telket találtak, az utóbbiakról a vidékünkre betört tatárok hurcolták el a jobbágyokat.

A protestáns hitre áttért csetfalvaiak elfoglalták a régi XV. századi csúcsíves, egyszerű idomú római katolikus templomot és a hozzá tartozó parókiát. Az okmányok szerint már 1645-ben virágzó anyagyülekezet működött a faluban.

Később, Beregi István nemesi bíró és Gerét Mihály másodbíró idejében a templomot teljesen átalakították, mellette felekezeti iskolát nyitottak, melynek jótevőjeként a Buday-családot említik. 1847-ben Buday István alispán római katolikus létére könyvekkel és írószerekkel látta el a szegénysorú református tanulókat, Nánási Szabó György özvegye 1648-ban ékes áldozó kelyhet készíttetett a templom számára.

A csetfalvai református templom az egyik legszebb és legjellegzetesebb a kárpátaljai református templomok között. Csúcsos, négy fiatornyos fatornya már több kilométer távolságból feltűnik. Szentélye jóval keskenyebb és alacsonyabb a hajónál, a nyolcszög három oldalával záródik. A szentélyt a hajótól csúcsíves diadalív választja el, ablakai is csúcsívesek. Keleti oldalán kis tölcséres körablak látható. A templomhajó délnyugati sarkához támfalat építettek.

A templomtorony igazi remekmű! Közvetlenül a nyugati homlokzat elé építették. Jó arányú, magas, szoknyás, galériás, négy fiatornyos faszerkezetű harangtornyát tűhegyes sisak fedi. Két harangja 1796-ból való, tehát egyidősek a torony építésével.

Csodálatosan szép a templom belső tere, szép, népies, festett kazettás mennyezete párját ritkítja a környéken. Egy felirat szerint ezeket Beregi István nemes bíró és Gerét Mihály másodbíró idejében készítették.

A templomhajó mennyezetét 1753-ban, a szentélyét 1773-ban Asztalos Lándor Ferenc festette.

A hajómennyezet kazettái sakktáblaszerűen váltakoznak, sötétebb és világosabb kék mezőkből állnak, virágos ornamentális díszítéssel vannak ékesítve. A szentély kazettáin fehér alapon virágok, levelek, indák láthatók. A kazettákon több felirat is olvasható. Az egyiken a következő szöveg áll: "Tiszteletes Ketskey D. János akkori csetfalvi prédikátor idejében építtetett 1753. esztendőben".

Egy másik feliraton a következő szavakat olvashatjuk: „Én Asztalos Lándor Ferencz Tsináltattam a Tsetfalvi Eklézsia maga költségével Isten dicsőségére: ANNO 1773.”

A templomhajó északi és nyugati oldalán festett fakarzat van. A diadalív északi oldalán fűrészelt és faragott elemekből készült díszes szószék áll.

A csetfalvai református templom úrasztali edényei egy kehely és egy kancsó 1648-ból, egy kétfejű sasos kancsó pedig 1700-ból való.

A Tisza az évszázadok során többször elöntötte a falut, nagy kárt okozott lakosainak. De mindig újra és újra felépült!