Beregszászi római katolikus templom

A Vérke jobb partján álló háromhajós gótikus beregszászi római katolikus plébániatemplom alapítói valószínűleg a XII. században II. Géza által betelepített szász arany-, illetve sóbányászok és földművesek lehettek. Ebből a templomból azonban csak néhány, a mai északi kapu fölé beépített gyámkő maradt meg.

IV. Béla király a tatárok kivonulása után új telepeseket hozatott ide, akiket számos kiváltsággal ruházott fel. A plébániát az esztergomi érsekség fennhatósága alá helyezte. Templomának újjáépítésére azonban csak Nagy Lajos király (1342-1382) uralkodása idején került sor, aki Beregszászt Felső-Magyarország egyik legvirágzóbb városává tette. Édesanyja Erzsébet udvart tartott a városban, nagy gondot fordított a templom újjáépítésére.

A jelenlegi templom 1418-ban Zsigmond király (1387-1337) uralkodása idején épült. A főtemplom déli oldalán akkor már állt a Mihály arkangyal kápolna, melyet azonban 1846-ban lebontottak.

A templomot a XVI. század első negyedében Mária királyné adományából újjáépítették. X. Leó pápa 1519-ben a beregszászi római katolikus plébániát főesperességi rangra emelte. Ebben az időben nyolc oltára volt a templomnak, úgymint Szent Miklós, Szent Erzsébet, a Boldogasszony, Szent Dorottya, Szent Jakab, Szent Kozma és Szent Damján oltárok, továbbá a Szent Mihály arkangyal és Keresztelő Szent János oltár. A reformáció kezdetén azonban a templom a református hitközség birtokába jutott, oltárait megsemmisítették. 1565-ben a protestánsok elfoglalták a templomot és a plébániát, lelkészeit elűzték.

Gyászos napja volt Beregszásznak 1657. június 17-e. II. Rákóczi György fejedelem sikertelen hadjáratát követően ugyanis lengyel csapatok törtek be a városba. Lakosainak túlnyomó része a templomban keresett menedéket, a lengyelek azonban felgyújtották azt, halomra gyilkolták védőit, falára a következő gúnyverset írták: Vicem pro vice reddo tibi, bone vicine! (Szemet szemért, leróttam adósságom, kedves szomszéd!).

A pusztítás után csak a templom romos falai maradtak meg, tornyát II. Rákóczi György neje, Báthori Zsófia befedette, hogy megmentse a további pusztulástól. 1686. június 8-án, amikor a munkácsi vár kuruc őrsége a Beregszászban tanyázó labancokra támadt, a templom ismét a tűz martalékává vált. Csaknem másfél évszázadon át templom nélkül maradt a város. 1743-ban a munkácsi uradalom kijavíttatta a Mihály arkangyal kápolnát, majd 1753-ban a tornyot is.

A templom teljes helyreállítására 1839-1846-ban került sor. A vármegye Haas János szatmári püspök és Tischler Albin beregszászi káplán, címzetes kanonok helyreállítási terveit fogadta el. Az építéshez felhasználták a kismuzsalyi romtemplom anyagának egy részét is. Az újjáépített templom felszentelésére 1846. november 1-én, Mindenszentek napján került sor, amit Óbermájer András püspök Bíró László kanonok kíséretében végzett el.

1905-ben a már több mint 2 000 hívőt számláló római katolikus egyházközösség gyűjtést indított a templom restaurálására. A várost tíz részre osztották, gyűjtőíveket készítettek. A Széchenyi és Lónyai-utcán Stampf Gyuláné és Srautmann Irén, a Bethlen- és Hunyadi utcán dr. Kubovich Gézáné és Ricsei Berta, a Bocskai-utcán Haba Ferencné, Deogaro Irén, Mascsekievics Lajosné és Szűk Atala, az Árpád utcán Embert Lászlóné és Deogaro Kornélia, a Rákóczi-tér környékén Horváthné Csánk Margit és Paksy Géza, a Vörösmarthy és Arany János utcán Vida Józsefné és Radics Margit, a Petőfi, Batthyáni, Eötvös utcán Benda Kálmánné és Bodéky Edit gyűjtötték az adományokat. Gróf Schönborn Károly 500 koronát, Fedák Sári színművésznő egy gyönyörű miseruhát adományozott a templomnak. A keresztelő kutat Lukovics Antal és neje adományából készíttették. Összesen 3 166 korona és 54 fillér gyűlt össze a templom restaurálására.

A felújított templomot dr. Boromissza Tibor szatmári püspök szentelte fel 1907. szeptember 8-án. Az igehirdetést Szalay Sándor esperes plébános tartotta. Az orgonán Haller Jenő szatmári főgimnáziumi tanár játszott, az énekkart Halmos Gusztáv tanító vezényelte, tagjai Benda Kálmánné, Kovács Béláné, Mascsekievics Lajosné, Ricsei Berta, Radics Margit, Ormai Erzsébet, Deogaro Kornélia, Deogaro Irma, Hunyadi Margit, Kovács Margit, Mondik Endre, Ricsei György, dr. Füzesséry Géza, Legeza József, Török Dezső, Hodinka Ernő és mások voltak. Erről a templom újraszentelése alkalmából kibocsátott, Rónai János által írt füzetecskéből szerezhettünk tudomást, melyet Dancs György bocsátott a szerző rendelkezésére.

A templom 18,40x17,80 méteres középső hajóját karcsú oszlopok sora osztja fő- és mellékhajókra, azokat bordás keresztboltozat fedi. A hajó nyugati oldalát a templomtorony és a karzat zárja le. A szentély hossza 19,20 méter, északról sekrestye épült hozzá.

A templom legfőbb ékessége a déli kapu. A pálca- és körteprofilokkal tagolt kapuzat belül törtíves, kívül szamárhátíves, két oldalát fiatornyok díszítik. A félkör keresztmetszetű falpillérekkel tagolt homlokzat három kapuja közül a középső neogótikus, az oldalsók közül a baloldali középkori. A templomtorony alul négyzetes; felül nyolcszögű alaprajzú, az átmenetnél körerkéllyel díszített.

A szentély őrizte meg a legtisztábban a gótikus elemeket, hálóboltozatával, arányos Kálvária főoltárával, szép sekrestyeajtajával. A szószék és az orgona neogótikus munka.

Napjainkban folyamatban van a templom tatarozása, külső falainak átvakolása és átfestése. A munkálatok befejezése után bizonyára az eddiginél is szebbé válik városunk legszebb és legrégibb műemléke.