Benei református templom

A benei református templom a község déli oldalán, a Borzsa folyó és az országút között áll. A XIV. század második felében épült. A falu nevét egyesek a bene (jó) latin szóból, mások a Benedek névből származtatják. Először egy 1269-ben kelt okmányban említik Benét, melyet akkor János Péternek fia és Marton Jánosnak fia birtokolt. A XIV. század elején már népes falu volt, a pápai tizedek jegyzéke szerint 1333-ban önálló lelkészsége volt, melynek Kelemen nevű lelkésze 3 garast fizetett tizedül.

1461-ben Szilágyi Erzsébetet, Mátyás király anyját iktatták be a kaszonyi, kovászói, szernyei, tiszaújfalui és fertősalmási birtokok felének, valamint a benei, muzsalyi és oroszi földek negyedrészének birtokába.

1567-ben a vidéken átvonuló tatár sereg 47 benei telekről elhurcolta az embereket, a faluban csak öt népes házhely maradt, házait teljesen lerombolták. Rövidesen azonban újra benépesült a község. 1657 júniusában a vidékünkre betört lengyel sereg pusztította el a falut, de rövidesen újra talpra állt.

Lehoczky Tivadar Beregmegye monográfiája című művében több oldalt szentel a benei református templomnak. A templom, mint már említettük, a XV. században kőből épült, egykori, ma már nem létező kisebbik szentélye a nyolcszög oldalával zárult. Nyugati főbejárata felett emelkedik a négyszögű torony, mely belülről csarnokot képez. Lehoczky megemlíti, hogy a torony déli ablakának mélyedésén a „НГЕЛЕ 23” betűk és az 1458 évszám látható, majd így folytatja:

„A csúcsívű diadalív északi falán a Madonna képe látszik, ki ölében a holt Megváltót tartja. Kár, hogy a kegyetlenség ezen a mészréteg alól feltűnt régi faliképet sárral bemázolá; hajdan a templom nemcsak belül, hanem kívülről is festve volt. A ledöntött sekrestyének alapfalai még látszanak a templom északi oldalán, melyen ablakok nincsenek, míg a keleti és déli keskeny nyílások csak gyéren hintenek fényt abba. A templom falai erős támokkal vannak ellátva s e szerint hajdan a templom hajója is boltozattal volt fedve; az eresztély alatti párkány kőválasztékait vörös és fekete színnel festették le. A hajó famennyezetének egyik elkorhadt gerendájáról leolvastam, hogy a templomot 1670-ben, tehát 14 évvel a lengyel dúlás után, Maróthy György földesúr idejében kijavították."

A protestáns hitre áttért beneiek még a reformáció kezdetén elfoglalták a templomot, 1595-ben már virágzó egyházközösség működött itt, amely rövidesen iskolát nyitott a faluban. 1600-ban Miskolczi Mátyás volt a tanítója.

1782-ben a tűzvész elpusztította a paplakot, a falu azonban rövidesen újraépítette azt.

Lehoczky Tivadar a falu és az egyházközösség jótevői közé sorolta a Matuznay családot és Makai István egykori földesurat, 1772-től Vásárhelyi Ferencnét, akik szőlőt ajándékoztak az egyháznak, valamint Tallián Pál és Pogány Pál földbirtokosokat, akik telket adományoztak a templomnak.

A XIX. század végén a templom még több régi értékes kegytárggyal rendelkezett, többek között egy reformáció előtti korból származó arannyal futtatott, talpas ezüst ostyatartóval (cibóriummal), melynek fogójánál a 12 apostol volt látható tiszta aranyból hat fülkeszerű mélyedésbe öntve. Egy másik ezüst kehely is volt itt szintén arannyal futtatva és sodronyszerű díszítménnyel ékesítve a következő felirattal: Wenn ich dich habe, mein Gott allein: so khann bei mir kein Mangel sein I. 5. 1591. (Amikor enyém vagy egyedülvaló én Istenem, akkor semmiben szükséget nem szenvedhetek. 1591. I. 5.). A kehely valószínűleg német református hitterjesztők ajándéka volt.

A keleti irányba forduló templom sokszögzáródású szentélyéhez jóval szélesebb és magasabb téglalap alaprajzú hajó és zömök, négyszintes nyugati fekvésű torony csatlakozik. A torony, a hajó és a szentély déli és keleti falaiban keret nélküli, csúcsíves ablakok láthatók. A templom nyugati és déli kapuja csúcsíves, a torony belső kapuja hengertagos. A torony ablakai szűkek, lőrésszerűek, kőkeretesek. Északi felező szintjén négykaréjos körablak látható.

A szentélyt egykor valószínűleg keresztboltozat fedte, amely a lengyel sereg 1657-es pusztítása következtében megsemmisült. Erről egy korábbi festett famennyezeten szereplő felirat tanúskodik, amely szerint a templomot a már említett Maróthy György földbirtokos 1670-ben, tizenhárom évvel a lengyel dúlás után kijavíttatta. A templom felújítása során azonban a festett famennyezet sajnos megsemmisült.

Lehoczky Tivadar említett művében azt állította, hogy a templom északi falán a mészréteg alatt freskók vannak. A benei református templom egyszerű barokk népies bútorral van berendezve, északi oldalán négyszög alaprajzú, gyönyörűen díszített szószék áll.

Az 1998-ban illetve 2001-ben a vidéket sújtó árvíz a templomot is megrongálta. A Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma jóvoltából óriási munkával a templomot felújították, nedvességtelenítették, belül fehérre meszelték a mennyezet maradt a régi. A tetőzetet azonban megemelték az eredeti magasságra, zsindellyel fedték be, úgyszintén a tornyot is, amely várbástyára emlékeztető szoknyás széket és magasba ívelő karcsú csúcsot kapott négy apró „fiatornyával”.

A templomnak két tornya van: az idősebbik kis harang 60 kg Pogány Ferenc és neje Budai Franciska ajándéka 1814-ből. A nagy harangot 200 kg Pum József és neje Illésy Mária öntette 1924-ben. ugyancsak a Pum család építette 1913-ban a karzatot és ajándékozta a harmóniumot.