Alsóapsai (Gyibrova) fatemplom

A Tisza bal partján, Técsőtől 15 km-re a falu közepén, emelkedő dombon található Kárpátalja egyik legrégebbi dolisnyák típusú fatemploma. A görög katolikus Szent Miklós-templom eredetileg 1561-ben (más források 1604-re teszik) épült, de mai alakját a XVIII. században nyerte el.

A gótikus fatemplom boronafala és a bábinec födéme korabeli. A templom három része közül a keletelt szentély a legalacsonyabb. Meredek, kettőzött, zsindelyezett nyeregtető fedi. A bábinec (előtér) fölött négyzetes alaprajzú, harangháznál kiszélesedő, galériás és négy fiatoronnyal ékesített torony tör a magasba. A harangház fölötti süveg alapja nyolcszögű, nagyon meredek szabályos gúla formájú. A belső térben a bábinec síkmennyezetű a hajó és a szentély teknőboltozatú. A falakon XVII–XVIII. századi festmények maradványait láthatjuk.

A boronafalas templom feltörő hatását meredek tetősíkjai és karcsú, hegyes sisakú tornya adja meg. A négyzetes alaprajzú, zsindelypikkellyel borított toronytörzs felett deszkaborítású galéria, majd a sisak következik, mely laposabb sátortetővel indul, majd hirtelen tűhegyes, nyolcszögű sisakban végződik. A toronysisak négy sarkán kis, hegyes fiatornyok vannak. A templom külső falfelületeire régi kereszteket erősítettek.

A hajó és a szentély teknőboltozattal, az előtér síkmennyezettel fedett. A pravoszláv egyház szokása szerint a hajó a férfiak, az előtér a nők helye volt, a két teret osztófal választja el. Az előtér szerkezetileg a tető felett ülő favázas torony alátámasztására is szolgál. A szentélyt a hajótól ikonosztáz választja el a többi fatemplomhoz hasonlóan.

A kommunista időszak alatt múzeumként működött, ezért 1969-ben restaurálták. A közelmúltban visszakapták a görög katolikus hívek.

A templomkertben négyzet alakú, favázas, sátortetős harangláb van.