Ungvári szabadtéri és néprajzi múzeum (Skanzen)

Kárpátalja rendkívül gazdag a népi építészet remekeiben. Minden tájegységének meg vannak a jellemző falusi lakóházai, templomai, melyek stílusukban nagy mértékben különböznek egymástól. Ma, amikor falvainkban egyre több új lakóház épül, rendkívül fontos, hogy megőrizzük utódaink számára elődeink faépítészeti remekeit. Ugyanis a mai új falusi házak, sőt templomok is, már új, modern stílusban épülnek. Kényelmesebbek, lakályosabbak ugyan elődeiknél, de elvesztették a tájegységekre jellemző népi építészeti jellegüket.

Története

Az ungvári szabadtéri néprajzi múzeum létesítéséhez a 50-es évek végén - a 60-as évek elején láttak hozzá. Szakértők járták be Kárpátalja falvait, felmérték, milyen épületeket érdemes lebontani, Ungvárra szállítani és ott eredeti formájukban újra felépíteni. Az előkészítő munkák közel egy évtizeden át tartottak. A skanzent végül is 1970-ben nyitották meg, a következő években azonban folyamatosan új épületekkel bővítették.

El kell ismerni, hogy a szabadtéri néprajzi múzeum létrehozásával megbízott szakértői bizottság gondos, szakszerű és alapos munkát végzett, Kárpátalja legérdekesebb, legeredetibb faépítészeti remekeit választotta ki áttelepítés céljára. Az épületek elhelyezésénél figyelembe vette a népi szokásokat, a templomokat például a legmagasabb helyen állították helyre, úgy, ahogy ez falvainkban szokásos. A szabadtéri néprajzi múzeum nemcsak a népi építészet remekeit mutatja be, összegyűjtötték és kiállították az adott tájegységre jellemző gazdasági és háztartási berendezéseket, tárgyakat is.

Bejárva a szabadtéri néprajzi múzeum utcáit, portáit, úgy érezzük, mintha kirándulást tennénk Kárpátalja legszebb, legjellegzetesebb falvaiba, módunk van megismerkedni azzal, hogyan, milyen körülmények között éltek elődeink.

Látnivalók

Leereszkedve a várhegy déli oldalán, a skanzen főbejáratához érünk, ahonnan széles falusi utca vezet a szabadtéri néprajzi múzeum központja felé. Az út a skanzen közepe táján hurkot alkot. Az utak mentén több mint húsz épület sorakozik.

A bejárattól jobbra a fogadóépület mögött feltűnik az ungvári járási Rahoncáról (Orehovicáról) ide telepített tornácos lakóház. A következő udvaron pedig a munkácsi járási Beregrákosról származó tornácos lakóházat és a hozzá tartozó kamrát tekinthetjük meg (3. kép). Az ilyen típusú lakóházak Bereg megye falvaira voltak jellemzők, még ma is sokat találhatunk meg belőlük községeinkben.

Szemben a Dolháról származó tapasztott falu, jellegzetesen kék színűre meszelt ruszin lakóházat csodálhatjuk meg, a következő udvaron pedig a huszti járási Száldobosról áttelepített magas tetős, faragott oszlopos tornácú házat.

Ezzel el is érkeztünk a skanzen központjába. Jobb felé fordulva a hurkot alkotó úton a técsői járási Bedőházáról áthozott rendkívül érdekes, kontyolt nyeregtetős, tornácos portát tekinthetjük meg, vele szemben pedig a Felső-Bisztrai falusi kocsmát. Tovább haladva, az utca jobb oldalán a rahói járási Középapsáról származó román házat pillantjuk meg.

Az út kanyarulatánál tekinthetjük meg a Viskről áttelepített jellegzetes magyar falusi házat. Magas, meredek kontyolt zsindelyes nyeregtetőjével, arányos, gyönyörűen faragott oszlopaival, tornácával kitűnik a környező épületek között. A viski magyar parasztházzal szemben kis vízimalom áll az ökörmezői járási Alsókalocsáról, mellette egy falusi mosókonyha a huszti járási Monostorról.

Kisebb erődítményre hasonlít a Kőrösmező melletti Mezőhátról származó kerített ház a hozzá tartozó gazdasági épületekkel. A portát nagy átmérőjű rönkökből faragott boronafal veszi körül.

Érdekes megoldásaikkal tűnnek ki: az ökörmezői járásbeli Rekettyéről származó porta, egy ruszin ház Kőrösmezőről, a nagybereznai járásbeli Erdolugasból származó porta.

A szabadtéri néprajzi múzeum legrégibb épületét a szolyvai járásbeli Havasaljáról telepítették át, a porta a XVI. században épült. Szabad kéményes, füstös a volóci járásbeli Zúgóból származó verhovinai ház. Érdekes a Dombóról áttelepített falusi kovácsműhely is.

A skanzen legszebb épülete azonban kétségtelenül a Selesztóról áttelepített Szent Mihály görög katolikus fatemplom, mely 1777-ben épült. A templomot muzeális megőrzés céljából 1927-ben Munkácsra vitték, a szabadtéri néprajzi múzeum területén 1974-ben építették fel újra.

A templom szentélye egyenes záródású, a hajónál keskenyebb, felülről hármas tagolású sátortető védi kettős barokk csúccsal. A hajót is sátortető fedi. A templom nyugati tornya galériás, rendkívül kecses formájú, többtagolású barokk toronysisak díszíti. A templomot faragott oszlopos tornác övezi, tetejét zsindellyel fedték.

A szentély és a templomhajó között XVIII. századi barokk stílusú ikonosztáz áll. A templomhajó nyugati oldalán karzat fut végig. Érdekes, hogy a hajóban a férfiak részére fenntartott helyet osztófallal választották el a nők helyétől. A templom mellett régi harangokat állítottak ki.

A selesztói fatemplomtól lejjebb egy sátortetős harangtornyot tekinthetünk meg, amely a técsői járásbeli Sósújfaluból került ide. Mellette egy fából épült falusi elemi iskola áll.

Az ungvári szabadtéri néprajzi múzeum meglátogatása maradandó élményt nyújt.