Tiszaháti Tájmúzeum (Skanzen)

A Bökényből Péterfalvára vezető főútról a kurucemlékművet elhagyva hamarosan jobbra térünk. Itt, egy mellékutca végén találjuk a Tiszaháti Tájmúzeumot. A Tiszaháti Tájmúzeum jellegét tekintve egyedülálló a térségben: a kárpátaljai magyarság történelmének és a tiszaháti magyarság népi kultúrájának hiteles bemutatására, megjelenítésére hozták létre, s e kultúra tárgyi emlékeinek megőrzésére, összegyűjtésére hivatott.

Helyileg Tiszafarkasfalván, a mára már Tiszabökénybe olvadt kisközségben található, mely az ugocsai Tiszahát szerves részét képezi. E tájegység nevéből ered az intézmény elnevezése is. Az ugocsai Tiszahát falvairól röviden annyit, hogy ezek a színmagyar falvak valószínűleg már a XI-XII. században lakottak voltak, és a későbbi évszázadok folyamán egységes, jellegzetes kultúrájú tájegységet képeztek. Döntően református, kisnemesi gyökerű vidékről van szó, ami mentalitásában, anyagi és szellemi kultúrájában jól elkülönül környezetétől még napjainkban is.

A Tiszaháti Tájmúzeum struktúráját tekintve két egységet foglal magában: a Fogarassy-kúriában (a II. világháború végéig az épület tulajdonosai a Fogarassyak voltak) – egy 1890-ben épült klasszicista stílusú nemesi udvarházban – berendezett helytörténeti múzeumot és az ugocsai Tiszahát népi építészetét bemutató falumúzeumot. Jellegét és tematikáját tekintve mindkét közgyűjtemény egyedülálló Kárpátalján.

A tájmúzeum helytörténeti kiállítását a péterfalvai Határőr Kolhoz hozta létre 1970-ben, míg a Fogarassy-kúria mellett létesült skanzen 1978-ban nyílt meg.

Kiállítások

A Tiszaháti Tájmúzeum állandó történeti kiállítását 2000. augusztus 20-án a Magyar Millennium tiszteletére nyitották meg. Létrehozásának fő célja: egy objektív szemléletű, tudományos igénnyel összeállított, a kárpátaljai magyarság történelmének legfontosabb sorsfordulóit, nevezetes történelmi személyiségeit bemutató tárlat létrehozása. A kiállítás helytörténeti anyagát bemutató részben kerültek bemutatásra, megyénkénti lebontásban, szűkebb pátriánk középkori és újkori történései: középkori váraink története, az 1703-1711-es Rákóczi-szabadságharc eseményei, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kárpátaljai vonatkozásai, e korok nevezetes történelmi személyiségei és művelődési hagyományai.

A Tiszaháti Tájmúzeum szerves részét képezi a térség népi építészetét és tárgyi kultúráját szemléltető skanzen, melyet 1978-ban létesített a helyi gazdaság. A skanzen ma három berendezett parasztportából áll: egy módos gazda házából, egy falusi iskolából és egy zsellérházból. Az épületek a XIX. század vége és a XX. század eleje népi építészetét szemléltetik.

A falumúzeum építményei

Az ún. Biky-ház 1882-be n épült, és Biky József kisnemes, módos gazda háza volt. A házat a bontás után eredeti állapotában állították fel a mai helyén. A lakóház háromsejtű: az ún. első házból és a tornácból, pitvarból, és az ún. hátulsó házból és az innen nyíló kamrából vagy oldalházból áll. A Biky-ház a századvégi népi építészet jellegzetes alkotásának tekinthető, alaptípusa elterjedt volt az egész Északkelet-Magyarországon. Falai vályogból készültek. A padozat – az első ház kivételével, ami az ún. „tisztaszoba” funkcióját töltötte be – döngölt, mázolt földpadló. A pitvar kétrészes: a bejárati részt a pitvartól boltív választja el. A pitvarban van a lapos kemence tőccel, mellette a spór. A pitvar fölé boltozott pendelykémény borul (ún. szabadkéményes ház). A tető zsindelyes.

A falusi iskola a hozzá épült tanítólakkal 1920-ban épült Tivadarfalván. Az épület első részében az iskola kapott helyet, melyben az első 6 osztály tanulói tanultak egyidejűleg. Az épület hátsó részében (szoba-konyha-tornác) a tanító lakott a családjával. Az ilyen stílusú épületek a XIX. század derekán jelennek meg falvainkban. Az épületet, szétbontás után, 1976-ban állították fel újra. Végül néhány szót a skanzen legszegényesebb építményéről, az ún. zsellér házról, ami 1918-ban épült, és egy szegény ember háza volt. A ház anyagában és méreteiben is tükrözi gazdája életmódját. Mivel vidékünk nagy része áradásos területhez tartozott, ez a ház is ún. paticsfalú: tehát a vesszőből font sövényfalat sárral tapasztották be, amit az ár levonulása után újra lehetett tapasztani. A ház mestergerendás, egysejtű, nyitott ereszes (ún. kutyafekvős). Padlója döngölt, teteje náddal fedett. Szakszerű szétbontás után 1975-ben állították fel mai helyén.

A Tiszaháti Tájmúzeum felett 1998-ban védnökséget vállalt a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége. Ez a működtetési forma jelentős szakmai szuverenitást, mozgásteret és állagmegóvási lehetőséget biztosít.