Dobó-pince, Szerednye

Az ungvári járási Szerednye és környéke Kárpátalja egyik legrégibb szőlő-, illetve bortermelő vidéke. Egy 1417-ből származó oklevél már híres szőlőtermő központként említi. A település évszázadokig volt fontos állomása és borkereskedelmi központja az Ungvár-Lemberg útvonalnak. Az itt élők máig ápolják ezt a hagyományt és minden évben borkóstoló napokat szerveznek, ahol 15 féle száraz, félédes és desszert bort ízlelhetnek meg a vendégek. A borpincét a Leányka Agrárcég működteti, melynek egyik fő profilja a szőlőtermesztés és a borászat. A borok különböző kiállításokon időről időre megmérettetnek, és tovább öregbítik az itteni borászok jó hírnevét.

Szerednyén található az a történelmi emlékhelyként számon tartott borpince, melyet a hagyomány szerint a hős egri várvédő, Dobó István készíttetett török foglyokkal.

Dobó István várkapitány hősi egri diadalát követően kapta királyi adományként birtokul Szerednyét és környékét. A pincelabirintust az ő parancsára ásta néhány ezer török fogoly kézi erővel. A történetet megerősíti a pince falán található, a XVI. század elejéről származó kőbe vésett latin felirat. A szöveg tanúsága szerint a pince a szerednyei vár birtokosai, Dobó István és Dobó Dominika idejében ásatott.

A szájhagyomány úgy tartja, hogy a pincét föld alatti folyosó köti össze az ungvári, valamint a munkácsi várral. Ez természetesen csupán legenda, ám a pincerendszer e legendák nélkül is különleges hely. A bortárolás szempontjából vett különlegességét részben az állandó levegőhőmérséklet adja, részben a vulkanikus sziklafal pórusain beszivárgó tiszta levegő által létrehozott egyedi mikroklíma.

A szerednyei gazdaságban az európai fajtákkal beültetett terület meghaladja a kétszáz hektárt. Túlnyomó részük az úgynevezett világfajták, a Cabernet Sauvignon, Merlot, Olasz Rizling, Müller Tourgau, na és természetesen a nagyüzemnek és Kárpátaljának oly sok dicsőséget hozó Piros Tramini, a híres Trojanda Zakarpattya alapanyaga. Az itteni szőlészek kifinomult ízléséről tanúskodik, hogy a Szerednyét övező dombokon továbbra is jelentős területet foglalnak el az Irsay Olivérrel és a Müller Tourgauval beültetett táblák. Az agráripari vállalat nevét adó Leányka szintén a kedvencek közé tartozik. Így aztán lényegében el is mondtuk, hogy milyen fajták bora szerepel az itallapon.

Egy borkóstoló ára személyenként harminc hrivnya. Persze csak akkor, ha mindez munkaidőben, és hétköznapokon történik. Hétvégeken, vagy munkaidő után a tarifa harmincnégy hrivnya. A szervezők módot adnak arra is, hogy a borkóstoló után a vendégek vásároljanak azokból a borokból, amelyek leginkább megtetszettek nekik. Az Izabella alapanyagból készült borok ára tíz-harminc hrivnya között mozog, az európai fajtákból készült száraz borok literje hasonló árfekvésű. Természetesen a desszert, több éven át érlelt  borok a drágábbak. Amit viszont könnyű megjegyezni: egy liter Trojanda Zakarpattya Szerednyén kereken száz hrivnyát kóstál. Szó se róla, borsos az ára (2007 nyara).