Alsókalocsai keskeny nyomtávú vasúti múzeum

Alsókalocsán, a kárpátaljai hegyi faluban különleges vasút kezdte meg működését. A keskeny nyomtávú vasúti múzeumban megismerkedhetünk a vasúti mindennapokkal, s ez az intézmény egyaránt ismerté teheti ezt vidéket és az itt élőket a nagyközönség előtt.

A múzeum megnyitását a kárpátaljai keskeny nyomtávú vasút működésének 100. évfordulójára időzítették.

Az Alsókalocsai keskeny nyomtávú vasúti múzeum az egyetlen olyan kiállítóhely Kárpátalján, ami őrzi a Borzsa, Talabor és Tarac völgyében, illetve a Felső-Tisza vidékén, a Latorca és a Rika menti keskeny nyomtávú vasútvonalak történetét.

Az első keskeny nyomtávú vasútvonalat a Talabor völgyében építette 1887-ben a Polack és Schultz cég. A 3 km hosszú síneken egy 24 vagonból álló gőzmozdony működött. 1902-1904 között a sínek hosszát 6,5 km-re bővítették. 1919-ben pedig a gőzmozdony helyét a lokomotív vette át. A vágány Bustyaházától (Буштино) indult és Vajnág (Вониговe) völgye felé haladt.

A szovjet években az egyik állami vállalat, a kárpátaljai vízerőmű kibővítette a Bustyaháza – Alsókalocsa keskeny nyomtávú vasút hosszát 35 km-re, s ezt az 1970-es évek közepéig használták is.   

Úgy tűnt, a keskeny nyomtávú vasút elavult marad, amíg újjá nem éled iránta az érdeklődés.

Két évvel ezelőtt született meg a múzeum létrehozásának gondolata, és az évek során 10 vagon került a gyűjteménybe, köztük cseh utasszállító, szovjet teher, magyar marha, víz és természetesen fa szállító vagonok. A múzeum darabjait messze vidékekről gyűjtötték össze.

Az 1998-as árvíz teljesen tönkre tette a vasutat, és csak a magasabb hegyeken lelhető fel töredékekben a vasúti szerkezet.

A múzeumban található szerelvényen egy egyedi kiállítás tekinthető meg, ahol megismerkedhetünk a kárpátaljai keskeny nyomtávú vasút történelmével, a vasúti dolgozók, és az ezen a vonalon utazók munkájával és mindennapjaival. 

A múzeum büszkesége a gyönyörű nagy teljesítményű gőzmozdony, amivel környezetbarát módon tudták lebonyolítani a szállítást. A Németországban 1951-ben gyártott mozdonyt 1973-ig használták, itt tárolták, majd a csodával határos módon attól is megmenekült, hogy fémhulladékká váljon.

Napjainkban a mozdony és az Alsókalocsai keskeny nyomtávú vasúti múzeum a faluban élőknek és az oda látogató turistáknak is sok örömöt okoz, s az ide látogatók mindegyike a történelmi vasútvonal utasának érezheti magát.

A látogatók csak az  Alsókalocsai keskeny nyomtávú vasúti múzeumban hallhatják megszólalni a gőzmozdony sípját és itt lehetőségük van körülmenni a vasúti hajtányon (kézi erővel működtetett vasúti jármű).