A beregi szőttes

A falvainkban lassan kihal az a nemzedék, amely még látta, hogyan termesztik a kendert, részt vett annak feldolgozásában, háziszőtteseket készített. Ugyanis régen a lányok és asszonyok a hosszú téli estéket kézimunkázással töltötték. A mai nemzedék már nem ebben a kultúrában növekedik. Legfeljebb csak népművészeti szakkörökön, vagy még esetleg az iskolában munkaórán tanult, vagy tanulhatott meg hímezni. Mostanában szerencsére ez változóban van, ugyanis egyre többen ismerik fel a hagyományápolás fontosságát. Mert ahogy a mondás is tartja, akinek van múltja, jövője is van.

A közelmúltig legfeljebb örökségnek tekinthettük a szőtteseket, a szövés eszközeit, sőt gyakran annak sem: feleslegesnek ítélve egyszerűen mellőztük vagy kidobtuk a múlt relikviáit. Néha valaki áruba bocsátotta vagy a még ünnepi alkalmakra készítetteket a mindennapos használatra fogta be, és így azok tönkrementek. Ez az oka annak, hogy ezekből az eszközökből, valamint szőttesekből és hímzésekből kevés maradt épségben.

A Nagyberegi Középiskolában, 1979-től, Antonikné Polónyi Katalin kezdeményezésére, a fiatalok tanórák keretében sajátíthatják el a szövés-hímzés minden csínját-bínját. A Népművészet Érdemes Mestere a múlt század hatvanas éveiben szervezte meg a helyi kolhoz bázisán a Nagyberegen működő szövő- és hímzőcsoportot, összegyűjtötte és rendszerezte a beregi szőttes és hímzés motívumait. Csoportjában az asszonyok nemcsak szőttek, hanem keresztszemes hímzéseket is készítettek. Így alakult ki az, hogy a nagyberegi asszonyok egy sajátos mintasorozatot hoztak létre. Keresztszemes hímzéssel, saját kezűleg szőtt házivászonra hímeztek. Ezek a minták a vásznon még talán meg sem születtek, de az álmodozó asszony vagy leány fejében már megvolt a nevük. Így teremtődtek meg a kistulipánok álló és dőlt változatai, a szegfű sok-sok formája és neve, a makkos, az őszirózsás, a sokféle madaras és a híres farkasnyomos hímzés. Nemcsak virágminták jellemzők a vidék mintagyűjteményére, hanem számos geometrikus forma a közkedvelt öt színnel kivarrt Rákóczi-minta és a csillagos több változata is.

A régi abroszokon, kendőszéleken a mintákat piros-kékkel, később piros-feketével varrták vagy szőtték. A régi abroszokon, komakendőkön, díszkendőkön, azok a minták maradtak fenn, amelyeket szedett szőttesnek neveznek. Egyébként az első háziszőttesre kivarrt beregi farkasnyomos minta, amelyet Beregújfaluban az 1878-as évben varrtak piros és kék fonállal, ezek közé tartozik.