Beregszászi Állami Főgimnázium

1864-től Beregszászon református felekezeti algimnázium működött, amelyet 1874-ben államilag segélyezett községi polgári iskolává alakítottak át. 1884-ben a magyar vallás- és közoktatási minisztérium állami polgári fiúiskolává nyilvánította, amely 1890-ig működött.

A városi hatóságok több ízben fordultak kérelemmel minisztériumhoz, hogy Beregszászon gimnáziumot nyissanak, kérésük azonban sokáig nem talált megértésre és támogatásra. Halász Ferenc tanfelügyelő végül is beadvánnyal fordult báró Perényi Zsigmond főispánhoz, amelyben részletesen megindokolta a gimnázium megnyitásának szükségességét. Kérését Bereg megye 1887. évi közgyűlése is támogatta. Az 1888/1889. tanévben a polgári fiúiskola I. osztályában már reáliskolai tanterv szerint kezdték meg az oktatást.

A reáliskola megszervezésével Ormay Sándor nagyszebeni gimnáziumi tanárt bízták meg. A tanintézet a polgári iskola helyiségeiben működött, később a szomszédos épület fél földszintjét is hozzá csatolták. Az épület azonban így sem felelt meg a követelményeknek. A városi tanács felajánlotta az új épület emelésére szükséges telket, ugyanakkor kérte a 4 osztályú reáliskola 8 osztályúvá fejlesztését, ehhez 10 ezer forintot ajánlott fel. Az iskola azonban akkor még nem épülhetett fel.

A városi tanács azzal a kérelemmel fordult a minisztériumhoz, hogy reáliskola helyett nyolc osztályos főgimnázium működjön a városban. A régen óhajtott kívánság 1895-ben teljesült, amikor dr. Wlassich Gyula miniszter hozzájárul a reáliskola gimnáziummá való átalakításához.

A kaszinó könyvtára 1841 májusában jött létre közadakozásból, állománya rohamosan gyarapodott, rövidesen már nem volt hely a könyvek elhelyezésére. Székházának építésére azonban az ehhez szükséges anyagi fedezet hiányában még sokáig kellett várni.

1895. szeptember 15-én megnyílt a Beregszászi Állami Főgimnázium I. osztálya 66 tanulóval. Mivel Ormay Sándor reáliskolai igazgató megvált a tanintézettől, a gimnázium ideiglenes vezetésével Orlovszky István egri reáliskolai tanárt bízták meg.

1896-ban a városi képviselőtestület egyhangú határozatot hozott arról, hogy a gimnázium felépítéséhez megvásárolja Szeles Gábor, Szeles Elek és Kovács Lajos telkeit. A következő tanévekben megnyílt a gimnázium II., majd egy év múlva III. osztálya, 1898-ban pedig megtörtént a négyosztályú reáliskola gimnáziummá való fejlesztése. Az első években azonban elég szűkös körülmények között működhetett.

Egyre sürgetőbbé vált a gimnázium épületének felépítése. 1899. augusztus 25-én a beregszászi képviselőtestület közgyűlésén foglalkozott ezzel a kérdéssel. Határozat született az építkezés megkezdéséről. A közgyűlés erről szóló határozatában leszögezte:

"Hirdessék a felállítandó épület falai a hazafias áldozatkészséget is, és szeretettel ölelje keblére hazánk reménységét, ifjúságát. Beléjük helyezett bizalmunk legyen az intézet leghatalmasabb támasza."

Az építkezés 1900-ban kezdődött és 1901-ben fejeződött be, az épület tervét Pecz Samu műegyetemi nyilvános tanár készítette. A két emeletes gimnázium új reneszánsz stílusban épült, homlokzatát nagyobbára vörös téglával rakták ki, amely között elhelyezkedő sima falfelületek homlokzatának szépségeit kiválóan kiemelik.

A bejárati csarnok jobb oldalán elhelyezett falfülkében márványlapon a következőképpen örökítették meg az épület létesítőinek neveit:

I. Ferencz József
király uralkodása alatt
Duka és Szentgyörgyvölgyi
Széll Kálmán
miniszterelnök
Dr. Wlassics Gyula
vallás és közoktatásügyi miniszter
Dr. Zsilinszky Mihály
államtitkár
Szieber Ede
kir. tankerületi főigazgató
Orlovszky István
főgymnasiumi igazgató
idejében
Pecz Samu
műegyetemi nyilv. rendes tanár
tervei szerint
épült 1900-1901-ben

A gimnázium új épületét 1902. október 5-én avatták fel ünnepélyes keretek között. A megnyitó ünnepségre a város meghívta dr. Wlassich Gyula vallás- és közoktatásügyi minisztert, akit előzetesen Beregszász díszpolgárává választottak.

Az első érettségi vizsgák a Beregszászi Állami Főgimnáziumban 1903-ban voltak, amikor összesen 49 tanuló kapott érettségi bizonyítványt.

Az új épületben az oktatás az akkori idők követelményeinek megfelelő korszerűséggel és felszereltséggel folyt. A tantermeken kívül külön fizikai és kémiai előadóterem volt jól felszerelt szertárakkal. Nagy természetrajzi szertára, gazdag ásványtani gyűjteménye állandóan bővült a diákkörök gyűjtő munkája nyomán. A rajzterem felszerelése és képzőművészeti szertára lehetőséget nyújtott a legtehetségesebb tanulók egyedi adottságainak kibontakoztatására.

Alapításától kezdve 1919-ig főgimnáziumi rangot viselt a tanintézet, a cseh megszállás alatt magyar és ukrán (ruszin) tagozatú reálgimnáziummá degradálták. Főgimnáziumi rangját 1939-ben nyerte vissza.

A második világháború után 1944 novemberében újra megnyílt gimnázium, de sajnos nem sokáig működött, az ukrán, illetve orosz nyelvet nem ismerő diákokat ugyanis kizárták, a gimnáziumot rövidesen tíz osztályos középiskolává alakították át. A bejárat jobb oldalán lévő márványtáblát kiemelték fülkéjéből, megfordították, hátlapjára azt a rendeletet vésték rá, amelynek alapján 1949-ben a középiskolát Ny. Scsorszról, a polgárháború egyik hadvezéréről nevezték el. A márványtáblát csak a rendszerváltás után fordították vissza.

Jelenleg az épületben ukrán  gimnázium működik.