Beregmegyei Kaszinó

A XIX. század elején Beregszászban az Oroszlán fogadó dísztermében rendeztek bálokat, társasági összejöveteleket, irodalmi esteket. A zenét a vigalmakhoz az Ungvárról meghívott "hangászok" szolgáltatták. A városnak nem volt olyan helyisége, ahol össze tudtak volna jönni a polgárok, ahová újságokat lehetett volna járatni, könyveket rendelni, stb.

A Beregmegyei Kaszinó létrehozásának ötlete Eötvös Tamás másodalispántól ered, aki 1841. március 5-én összehívta alakuló közgyűlését. Székháza természetesen akkor még nem volt és nem is lehetett a kaszinónak, tagsága az Oroszlán fogadó egyik emeleti sarokszobájában tartotta összejöveteleit.

Az alakuló közgyűlésen kidolgozták és elfogadták a kaszinó Alapszabályát, melynek értelmében a kaszinó "társalkodásra szánt egyesület, s tagja az lehet, ki nemes magaviseletéről ismeretes, ha illendő ruházatban jelenik meg s a többi tagokkal egyformán minden rendszabálynak magát aláveti".

A kaszinó első elnöke Eötvös Tamás másodalispán lett. Az Alapszabályzat azonban minden évben tisztújítást rendelt el, ezért a következő években id. Füzesséry Gábor első alispán (1842), Komlósy Károly megyei főjegyző (1843), Buday István (1844), Sztankó János (1845), Uray Pál első alispán (1847) került az elnöki székbe.

A kaszinó könyvtára 1841 májusában jött létre közadakozásból, állománya rohamosan gyarapodott, rövidesen már nem volt hely a könyvek elhelyezésére. Székházának építésére azonban az ehhez szükséges anyagi fedezet hiányában még sokáig kellett várni.

1884-ben Ekkel György ügyvéd, az 1848-1849-es szabadságharc honvédszázadosa volt a kaszinó korelnöke. Javaslatára Medvigy Mihály törvényszéki bírót választották meg a kaszinó elnökévé, aki azonnal felvetette a székház felépítésének szükségességét és 1884. február 3-án már be is mutatta annak tervét. A közgyűlés a Polgári Olvasó Körrel együtt kérvényt nyújtott be a városhoz, amelyben kérte a fazekasok piacának átengedését a kaszinó felépítése számára. A kérdés rendezése azonban a szükséges anyagi fedezet hiányában sokáig nem mozdult előre, az ebből a célból kibocsátott részvény-jegyekből kevés volt a bevétel.

1889-ben a tisztújító közgyűlés Füzesséry Pétert választották elnökké, aki felhívással fordult a megye értelmiségéhez, gyűjtést indított a kaszinó felépítésére. Tervét Pum József és Szilágyi Zsigmond mérnökök készítették el. Gróf Schönborn-Bucheim Ervin a reális vételár feléért bocsátotta a telket a kaszinó rendelkezésére.

Az építkezés 1890. március 16-án kezdődött és néhány hónap múlva 1890. november 9-én fel is avatták a kaszinó első székházát. Egy évtized múlva azonban ez is szűknek bizonyult a tagság számára. 1900-ban a választmány határozatot hozott az épület kibővítéséről, ehhez azonban nem álltak rendelkezésre a szükséges anyagi eszközök.

1911. október 3-án a város pályázatot hirdetett a kaszinó új épületének megtervezésére. November 23-án a választmányi gyűlésen Lónyai Sándor alispán bemutatta Besenszky Gyula munkácsi építészmérnök tervét, amely azonnal megtetszett a tagságnak. A takarékpénztár 150 ezer korona kölcsönt adott az építkezésre, így 1912 tavaszán megkezdődhettek a munkálatok. A kivitelezésre kiírt pályázatot Méhes Samu híres beregszászi építészmérnök nyerte meg.

Egy évig tartott bontás és az építkezés. A kaszinó ünnepélyes megnyitására 1913. július 6-án került sor.

Rengeteg nevezetes esemény színhelye volt a Beregmegyei kaszinó. Azon kívül, hogy évről évre itt rendezték meg a megyei bálokat, dísztermében tartották meg túlnyomó részt a csehszlovák uralom éveiben közgyűléseiket a Kárpátalján működő magyar pártok és társadalmi-kulturális szervezetek, itt fogadták a város nevezetes vendégeit, sok neves művész lépett fel estélyein, közöttük Fedák Sári, a magyar operett csillaga, Báthy Anna Kossuth-díjas operaénekesnő, a Magyar Operaház örökös tagja és mások.

A Vérke szabályozása előtt a kaszinó és a megyeháza között nagy kiterjedésű, csónakázásra alkalmas víztükör terült el. Ünnepek alkalmával azon lampionos csónakfelvonulásokat rendeztek. Télen korcsolyapálya működött kölcsönzővel, öltözővel, melegedővel.

Szépség szempontjából a kaszinóval egyetlen más épület sem vetekedhet a városban. Az emeletes saroképület gazdagon és változatosan tagolt, homlokzatait díszes rizalitok, párkányok, keretezések, kerámia-mozaikok, pávát ábrázoló stukkók, sarkát kerek torony díszíti. Változatosak tetőfelületei is, tornyok, kettős tetők, attikák, mintás fedések díszítik.

A második világháború után vendéglő nyílt az épületben, amely évtizedeken át a város kedvelt szórakozó helye volt.

A 80-as években restaurálták az épületet, a kivitelezõk gondos munkát végeztek, sértetlenül megőrizték az épület minden elemét, helyreállították megsérült díszítő elemeit. Nagytermét kibővítették, gyönyörű freskóval díszítették.

Ukrajna függetlenségével egyidőben jelentkező gazdasági válság miatt az Arany Páva étterem látogatottsága a kilencvenes évek elején szinte teljesen megszűnt. A csaknem száz éves épület állapota is rohamos pusztulásnak indult. Amikor 2003 elején új tulajdonosa megvásárolta, nyomban hozzá kellett fogni a tetőszerkezet cseréjéhez, a külső és belső vakolás teljes felújításához. A belső terem most, ha lehet, még szebb és elegánsabb, mint volt eredetileg.

Jelenleg az Arany Páva étterem működik az épületben.